Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.

Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról

75 Az 1905. évi kormánytervezet a titkos szavazás álláspontján állt, és a nyilvános szavazás hiveinek érveivel szemben azt az elvet képviselte, hogy „választói jogot adni az alsó néposztályoknak s e mellett arra törekedni, hogy azt ne gyakorolhassák függetlenül: oly megoldás, mely kétségkívül belső ellenmondást rejt magában." Ez az elv teljesen fedi az 1905. évi tervezet alapgondolatát, amely szerint az irás-olvasás és a 24 éves kor feltételén kivül más korlátozásnak nincs helye, mert — szerinte — nem áll az az aggodalom, hogy „az általános választói jog a társadalmi erőviszonyoknak hirtelen és erőszakos felforgatását jelenti s ezért veszélyes." Az 1908. évi kormányjavaslat az előbb idézett felfogással teljes ellentétben, arról az álláspontról indult ki, hogy „a korlátlan választói jognak minden átmenet nélkül, egyszerre való behozatala az államhatalmat a vagyontalan, a politikailag iskolázatlan, tehát kellő belátással és az államügyek intézéséhez megkívánt hivatottsággal egyáltalán nem biró tömeg kezeibe szolgáltatná át." Ugyanez a felfogás tükrözött az 1908. évi javaslatnak abban a rendelkezésében, hogy fenn akarta tartani a nyilvános szavazást. „Midőn milliókat ruházunk fel politikai hatalommal, és midőn olyan lépést teszünk, amelynek következményeit nem lehet minden vonatkozásban előre teljes határozottsággal kiszámítani: ugyanakkor ne változtassuk meg azt a módot is, amelylyel eddig nálunk a választásokat megejtették" — irta Andrássy javaslata indokolásában. Az én javaslatom, mint már jeleztem, más alapról indul ki, mint mindkét előző kormányjavaslat. Az első kormánytervezettől eltérően, a természetes fejlődés követelményeivel számolva és az állami élet egészséges fejlődésének biztosítékait keresve, a fokozatos jogkiterjesztés alapján állok. Épen ezért nem javasolhatom a titkos szavazás rendszerére áttérést kellő előkészítés nélkül, egyszerre az egész vonalon. Viszont ott sem állok meg, ahol az 1908. évi kormányjavaslat, mert rendszerem e javaslatétól is eltér. Az 1908. évi kormányjavaslat ugyanis lényegében a 24 éves korhatár és az irni-olvasni tudás cenzusa alapján állva, ugyanannyi uj választóval számolt, mint az 1905. évi kormánytervezet. Ilyen nagy számú választóról pedig maga az 1908. évi javaslat indokolása a következőket mondja : „irni-olvasni sok olyan is tud, akinek sem vagyona, sem műveltsége nincs, akire tehát a politikai döntő hatalmat reá bizni egy annyi veszélynek kitett államban, mint a minő a miénk, olyan hiba volna, amelyért felelősséget nem vállalhatok". Ezek az aggodalmak vitték rá akkori hivatali elődömet a többes szavazatok rendszerére. A többes szavazat azonban úgyszólván csak eredményében módositja a választást, de a választóknak sem számát nem csökkenti, sem szinvonalat nem emeli. A választóknak az az egész tömege, amelylyel szemben maga a javaslat megalkotója ilyen súlyos aggodalmat táplál, együtt van és szavaz. Ha tehát Andrássy Gyula grófnak elvi ellenvetései voltak a titkos szavazással szemben, ezeket a pluralitás nem csökkenthétté, mert a pluralitás —ismétlem — csak az eredmény korrigálása. Az én javaslatom rendszere azonban ezzel ellentétben az, hogy a közéleti megbízhatóság ismérveit magában a választóközönségben keresi. A jelen javaslat nem azon az alapon áll, hogy politikai kényszer hatása alatt olyan választóközönséget hoz össze, amelyre maga a megalkotója is mélységes aggodalommal tekint, és az eredmény megjavítását utólagos számtani mivelettől reméli. Az állami és nemzeti szempontból szükséges biztosítékokat a jelen javaslat magukban a választói jogosultság előfeltételeiben valósítja meg. Ez teszi lehetővé, hogy a választási eljárás sarkalatos kérdésében, a titkos szavazást sürgető kívánsággal szemben, ne helyezkedjem a rideg elutasítás alapjára. Javaslatom rendszerében tisztán alakul ki a jövő választőközönség képe, s így megvannak azok a feltételek, amelyek mellett a titkos vagy nyilvános szavazás nagy vitája a választási eljáráshoz fűződő közérdekek veszélyeztetése nélkül bocsátható a legilletékesebb fórum: a gyakorlati élei döntése alá. 10*