Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.

Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról

60 Különben is a VI. elemi iskola végzésének megkivánása ma már hazai viszonyaink között sem túlzott követelmény. Az a rendelkezés, amely az elemi iskola végzését teszi a választói jog sarkpontjává, egyáltalában nem utópisztikus rendszabály olyan országban, ahol az általános tankötelezettség már több mint 40 esztendő óta törvénybe van iktatva; ahol az iskoláztatás régóta állampolgári kötelesség; ahol az iskola-fenntartók közül épen az állam ujabban mind nagyobb mértékben veszi ki részét ebből a nemzeti munkából; ahol csak idő kérdése, hogy az általános tankötelezettség —• kellő számú iskola felállításával és a tankötelezettekkel szemben lehetséges kényszereszközök alkalmazásával — komoly valóra váljék. Sőt épen az a körülmény, hogy az iskolavégzés jövőre nem csupán kulturális kérdés, hanem egyúttal a politikai jog alapja, természetszerűleg fokozott mértékben fogja az iskolafenntartókat, különösen a magyar államot uj iskolák ielállitására sarkalni. Viszont az a körülmény, hogy a választói korban lévő férfinépességnek egy számottevő része nem iskolakerülésből, hanem a szükséges iskolák hiánya következtében nem tehetett eleget annak idején a tankötelezettségének; továbbá az a körülmény, hogy még az iskolavégzettek egy része sem képes jelenleg a VI. osztály elvégzését szabályszerű bizonyitványnyal igazolni: méltányossá, sőt okvetlenül szükségessé teszi, hogy legalább átmenetileg más utón, más kellékek igazolásával is hozzá lehessen jutni a választói joghoz. Ez már csak azért is indokolt, mert sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem lehet azt dogmának tekinteni, hogy az értelmiségnek az elemi iskola végzéséből következtethető szerény mértéke olyan kizárólagos jogcim lenne, amelylyel akár a vagyoni. cenzus, akár más megbízhatósági kellék egyenértékűnek ne volna tekinthető. Épen ezért a törvényjavaslat nemcsak a mai választók fennálló jogát kívánja személyükre nézve fenntartani, de lehetőséget nyújt arra is, hogy választói joghoz juthassanak azok is, akik az elemi népiskola VI. osztályát nem végezt ék ugyan el, de irni-olvasni tudnak, sőt még az analfabéták is, ha bizonyos má s különleges kellékek birtokában vannak. A csak irni-olvasni tudókra nézve egyik alternatív kellékül, az analfabétákra nézve pedig kizárólagos kellékül bizonyos vagyoni, illetőleg adócenzust állit fel a törvényjavaslat. Az előbbiektől 20 K állami egyenes adót, vagy pedig mezőgazdasági müvelés alatt álló 8 kat. holdnyi földbirtokot, •—• az utóbbiaktól (az analfabétáktól) pedig e tételek kétszeresét kivánja meg a cenzus minimumaként. Az értelmiség alacsonyabb fokán állóknál elsősorban a vagyonnak, vagy az állandó keresetnek vagy jövedelemnek bizonyos mértéke ellensúlyozhatja az iskolai képzettség teljes hiányát. A kellő egyensúly biztosítását célozza a javaslat ama rendelkezése, amely szerint a VI. elemi osztályt végzettek, tehát a nagyobb értelmiségüek bárminő adóösszeg, a kisebb értelmiségüek pedig megfelelő minimális adóösszeg alapján szerzik meg a választói jogot. A javasolt vagyoni cenzus beható statisztikai számításokon és minden szempontot felölelő megfontolásokon alapul. Nemzeti és szociális kihatását a mellékelt részletes statisztikai adatok tárják fel. Itt csak azt jegyzem meg, hogy szemben a jelenlegi vagyoni cenzusnak, különösen a földbirtok- és földadőminimumnak a Királyhágón inneni Magyarországban fennálló szélsőségeivel, és az erdélyi részeknek aránylag magas egységes cenzusával, az általam javasolt minimum látszik megfelelőnek. Azt a helyes mértéket keresem, amely minden szélsőség elkerülésével sem többet, sem kevesebbet nem kivan, mint amennyi a mi viszonyaink közt ahhoz szükséges, hogy jókora lépést tegyünk a jogkiterjesztés irányában, de egyszersmind kíméljük a nemzeti és társadalmi jogos érdekeket.