Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
59 az őslermélési elömunkásokat és munkafelügyelöket — ne azonnal nyerjék el a választójogot, hanem csak akkor, ha ugyanannál a munkaadónál legalább 3 év óta állandóan vannak alkalmazva. Mindezek oly mérsékelt kellékek, hogy ezek valamelyikét a 30 éves kor eléréséig a társadalom bármely rétegében bárkinek könnyű szerrel meg lehet szerezni. Midőn e törvényjavaslat az elemi iskola elvégzését teszi a választói jog gerincévé, ezzel csak annyiban tér el az eddigi javaslatoktól, hogy a választói jogrendszert az írás-olvasás helyett az iskolavégzés alapján építi fel. Andrássy javaslata is bizonyos idő (12 év) multán az irás-olvasás kelléke helyébe az elemi iskola elvégzésének kellékét szándékozott léptetni s ebből az átmeneti időből azóta immár 4 év letelt. A szövetkezett ellenzéki pártoknak ez év június 1-én előterjesztett tervezete, amely egyelőre megelégednék a bárminő utón megszerzett irás-olvasás kimutatásával, a jövő céljaként szintén az iskolavégzést tűzte ki. így a jelen javaslat nem elvileg, hanem csak annyiban tér el az előző tervezetektől, amennyiben az elvben mindnyájunk által elfogadott komolyabb értékű értelmi cenzust nem a távoli jövőben, hanem mindjárt kezdetben kívánja felállítani. Az eltérés gyakorlatilag abban nyilatkozik meg, hogy a választói jog általános kiterjesztése az előbbi javaslatok szerint minden átmenet és megfelelő előkészítés nélkül egyszerre, — mig a jelen javaslat szerint kellő előkészítés és fokozatosság mellett, évről-évre automatikusan történő fejlődés eredményekép következnék be. A többi ismeretes javaslat egy csapásra majdnem 150%-kal szaporítaná, vagyis közel 3 millióra emelné a választők számát, amivel egyszerre felidézné a radikális választói jog minden veszélyét; mig a mostani javaslat egyelőre a mi viszonyainknak megfelelő olyan arányú jogkiterjesztést tervez, amely már most választói joghoz juttatja minden társadalmi rétegnek — ezek közt a politikai nemzet köréből jelenleg jóformán teljesen kizárt munkásosztálynak is — minden arra érdemes tagját, és emellett törvénymódosítás nélkül évről-évre közelebb visz bennünket az általános választői jog felé. Igaz, hogy a nyugat egyes államai az iskolavégzést, sőt még az irás-olvasást sem követelik meg a választói jog kellékéül. De ez ott természetes, mert a magasabb kultúra egyetemessége, az általános tankötelezettség és az iskoláztatás nagyobb múltja és általánosabb elterjedtsége mellőzhetővé teszi az értelmi cenzus minimális mértékének kötelező megállapítását. Még a radikális választói jog államaiban is, ahol az állampolgárságon, a férfinemhez tartozáson, az állandó domiciliumon és az általában szokásos kizárási okokon felül nincs egyéb korlátozás, az értelmi cenzus követelménye épen az itt emiitett magasabb kulturális színvonal eredményeképen a valóságban hallgatólag érvényesül. A mi viszonyaink között némileg más a helyzet. Tekintettel az arialfabétáknak és a rendszeres iskolavégzés nélkül felnőtteknek aránylag nagy számára, az értelmi cenzus felállítását egyelőre nem mellőzhetjük. Elvileg szinte vitán felül áll az a felfogás, hogy a politikai jog gyakorlása csakis az értelmiség bizonyos fokával járhat együtt. Aki az irás-olvasás cenzusát elfogadja, az máris elismerte az értelmiség megkövetelésének szükségét, máris letért a korlátlan általános választói jog útjáról. Már fentebb rámutattam arra, hogy maga az irás-olvasás mennyire megbízhatatlan fokmérője az egyén értékének, gyakorlati kihatásában pedig nemzeti és szociális szempontból mennyire hatálytalan. Ha nemcsak látszatért, nem csupán önáltatásból keresünk korrektivumot: akkor az irás-olvasás mechanikai tudását csakis más biztosítékokkal — különösen vagyoni vagy adócenzussal, vagy a megbízhatóság más kellékeivel — összekapcsolva állithatjuk fel a választői jog egyik. különleges jogcíméül. Ha ellenben ezeket a korrektivumokat mellőzzük, csakis az iskolavégzettséget fogadhatjuk el kielégítő értelmi cenzusul. 8*
