Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.

Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról

149 Gondoskodni kell arról, hogy a szavazatszedö küldöttség valamennyi tagja szükség esetére állandóan rendelkezésre álljon, s meg kell állapitania a törvénynek, hogy a küldöttségből legalább hány tagnak kell a szavazási eljárásnál tényleg jelen lennie. Erről intézkedik a 104. §. második bekezdése. Jelenleg nincs szabályozva továbbá az a kérdés, hogy a szavazók egyenkint vagy csoportonkint bocsáttassanak-e be a szavazóhelyiségbe. E tekintetben egységes szabályt felállítani nem lehet, mert ebben a kérdésben csak a konkrét helyzet és a célszerűség lehet irányadó. Épen ezért a küldöttségi elnök diskrecionális belátására kell bizni, hogy a választókat milyen számban bocsássa be a szavazóhelyiségbe. Be az erre vonatkozó jogot kifejezetten meg kell adni az elnöknek, mert különben az elnök intézkedése kifogásokra és súrlódásokra adhat okot, ami a múltban többször meg is történt. Erre szolgál a §. harmadik bekezdése. Az 1874: XXXIII. t.-c. 77. §-a feljogosítja az elnököt arra, hogy azt, aki a szavazásnál a választót irányadólag útbaigazítja, rábeszéli, vagy hozzá illetéktelenül kérdést intéz, rendreutasíthassa, illetőleg a szükséghez képest eltávolithas sa. Mivel az elnök a rend fenntartásáért általában felelős, a kiutasítás jogát a 104. §. utolsó bekezdése megadja neki mindazokkal szemben, akik a rend ellen vétenek, vagy a jogos rendelkezéseknek nem engedelmeskednek. Az 1874: XXXIII. t.-c. 77. §-a továbbá homályban hagyja azt a kérdést, hogy mi történjék akkor, ha a küldöttségi elnök a választásnál közreműködő valamelyik közeget távolítja el, s milyen jogkövetkezményekkel jár az eltávolítás a választóra nézve. Ezt a hiányt is pótolja a 104. §., amelynek értelmében a küldöttségi elnök kötelessége, hogy a kiutasított választási közeg helyett a helyettesítésre megszabott rendelkezések szerint (101. §.) mást alkalmazzon. A kiutasított választóra nézve pedig kimondja, hogy ezt szavazati jogának gyakorlásától nem lehet megfosztani. Az ilyen választó tehát vagy még nyomban szavaz, vagy akkor szavazhat, mikor az illető községre (városrészre) rákerül a sor, vagy a törvényes záróra kitűzése után, illetőleg az elnöki záróra alatt, s ekkor a választási elnök — a szavazáshoz szükséges idő tartamára — a kiutasítás ellenére is köteles őt a választási helyiségbe bebocsátani. A 105. §-hoz. A törvényjavaslat ebben a §-ban az 1874: XXXIII. t.-c. 61. és 75. §-ának a szavazás sorrendjére vonatkozó rendelkezéseit veszi alapul, de ezek közül természetesen itt, a szavazás általános szabályai közt mellőzi azokat, amelyek a szavazóknak jelöltek szerinti csoportosításáról szólnak, mert ezeket ott, ahol a szavazás titkos, nem lehet alkalmazni. A nyilvános szavazásra vonatkozólag e részben a 114. §. intézkedik. A 106. §-hoz. A 106. §-nak a központi választmány által behozható választói igazolványokra vonatkozó rendelkezései lényegükben megfelelnek az 1899: XV. t.-c. 154. §-a hasonló tárgyú rendelkezéseinek, s ezeket csak annyiban egészítik ki, hogy az igazolvány adatait taxatíve felsorolják, s hogy az igazolványok kiállítására hivatott közegeket (községi elöljáróság, polgármester) megjelölik. A 107. §-hoz. A 107. §. első bekezdésének az a rendelkezése, hogy a szavazás alapjául a szavazókör választói névjegyzékének az illető választásra érvényes hiteles példánya