Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
122 hogy az összeiró küldöttség az újonnan felvéttekről és a kihagyottakról — ugy, mint az 1899: XV. t.-c. 144. §-a jelenleg rendeli — külön jegyzéket készítsen. A §. két utolsó bekezdése lényegében az 1899 : XV. t.-c. 144. §-ának megfelelő intézkedéseket tartalmaz. 5. Az ideiglenes névjegyzék. Az 57. §-hoz. Az összeírás a névjegyzék összeállításának előmunkálata; magát a névjegyzék összeállítását a központi választmány végzi. Az 1874 : XXXIII. és az 1899 :XV. t.-cikkek terminológiája szerint az összeírás azt a munkálatot jelenti, amelyet az összeiró küldöttség és a központi választmány az idézett törvények életbelépése után újonnan készített első névjegyzék megállapítása céljából végzett. A törvényjavaslat összeírás alatt következetesen azt a munkálatot érti, amelyet az összeiró küldöttség mind első izben, mind a későbbi években végez ; a névjegyzékekre vonatkozó összes munkálatokat az első alkalommal a névjegyzékek elkészítésének, azontúl pedig kiigazításnak nevezi. A központi választmány, amely a választók ideiglenes névjegyzékét két példányban állítja össze, az 1874 : XXXIII. t.-c. 41. §-a'szerint „pótolja, vagy az összeiró küldöttség által pótoltatja" a névjegyzékeket. Azonban nem szól a törvény arról, hogy a központi választmány ezen eljárásában milyen szabályokat alkalmaz? A javaslat —• tekintve, hogy a választói jogosultság törvényes kellékeinek megállapítása mindkét fórum előtt lényegében azonos eljárást igényel •— az összeiró küldöttségre irányadó 44—54. §-ok szabályainak megfelelő alkalmazását mondja ki. Továbbá nem intézkedik az 1874: XXXIII. t.-c. határozottari arról, vájjon a központi választmány figyelembe veszi-e azokat az időközi változásokat is, amelyek az összeiró küldöttség működésének befejezése óta álltak elő, avagy a pótlás csak az összeírás időpontjához viszonyított hiányoknak helyrehozatalára terjed-e ki? A kérdés gyakorlati jelentősége itt még bizonyára nem nagy, egyfelől mert az időköz, amelyről szó van, nem hosszú, s legfeljebb néhány hetet tehet ki; másfelöl mert a központi választmány csak kevés esetben lehet abban a helyzetben, hogy saját tudomása, vagy a rendelkezésére álló adatok alapján az összeírást hivatalból módosíthassa. A kérdésnek azonban elvi jelentősége van, amennyiben kapcsolatos azzal a fontos további kérdéssel, hogy a névjegyzékbe való felvétel szempontjából mely időpontra kell vonatkoztatni a választói jogosultság törvényes kellékeinek fennforgását? Vájjon az összeírás időpontja legyen-e döntő e tekintetben, s a választói jog feltétéleinek ezen időpont után való megszerzése vagy elvesztése figyelmen kívül maradjon; avagy későbbre tüzessék-e ki az az időhatár, amelyen belül a választói jogban beálló változásoknak a névjegyzékben, s így egyúttal a választásnál való érvényesítése lehetséges. A javaslat az utóbbi álláspontot foglalja el, vagyis az összeírást nem tekinti Olyan időpontnak, amelynek eltelte után a választói jogcímek szerzése és megszűnése a névjegyzék szempontjából többé figyelembe nem vehető, hanem az 57. §-ban a központi választmánynak feladatává teszi, hogy az .összeírás óta időközben beállott változásokat is hivatalból figyelembe vegye, s később — mint az 59. §-nál látni fogjuk — megengedi, hogy a felszólalásokat olyan változásokra is lehessen alapítani, amelyek az összeírás óta a felszólalási határidő lejártáig állottak elő. Ez a rendszere a javaslatnak — különösen a felszólalásokra tág lehetőséget nyitva — bizonyára nagyban növelni fogja a központi választmány tennivalóit.
