Képviselőházi irományok, 1910. XXII. kötet • 633-726., CVII-CXXII. sz.
Irományszámok - 1910-635. A képviselőház pénzügyi bizottságának jelentése az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló 586. számú törvényjavaslatról
30 635 szám. nagyobb összegekben való megállapítása, régebben engedélyezett özvegyi nyugdíjaknak 20°/o-kal való felemelése, minden atyátlan árva részére neve lési járulók biztosítása, a nevelési járulék lényeges felemelése, a korhatárnak tisztviselők árváinál 24 évre felemelése, keresetképtelen nyomorék árvák részére életjáradék engedélyezhetóse, temetési járulékok fölemelése stb. stb. Ezen javaslatnak ilyen humánus intézkedései, messzemenő kedvezményei által pedig — a mint az indokoláshoz csatolt kimutatások tanúsítják — már az 1912. évben is 32.657 tisztviselő, 39.842 altiszt és szolga, 3.693 napibéres szolga, 2.588 útkaparó, 1.182 egyéb alkalmazott, 10.888 díjnok, 810 napszámos, 10.300 nyugdíjas alkalmazott ós 11.078 nyugdíjas özvegy, összesen 113.038 személy van közvetlenül érdekelve. Ehhez azonban hozzá kell számi tanunk az állami alkalmazottaknak családtagjait, (csak 60°/o nőst és ezeknél átlag két gyermeket véve fel) közel 300.000 közvetve (özvegységre vagy árvaságra jutás esetén) érdekeltet. Sőt, ha tekintetbe vesszük, hogy az állami nyugdíjtörvénynek ezen változtatását valószínűleg nyomon fogja követni a törvényhatósági, körjegyzői stb. nyugdíjintézményeknek hasonirányú módosítása: bátran mondhatjuk, hogy a családtagokkal együtt a fél milliót is meghaladja azoknak a száma, kik ezen törvényjavaslat által érdekelve vannak. Nem csoda tehát, ha ennek megfelelően széles körben nagy érdeklődés nyilvánult meg a javaslat iránt és az érdekeltek legnagyobb figyelemmel kisérték annak előkészületeit és kisérik mostani tárgyalását is. Érthető és nem lehet rossz néven venni, ha az állami alkalmazottak, kik egész képességüket, tudásukat, minden erejüket a közszolgálatnak áldozva, vagyont nem gyűjthetnek, azon igyekeznek, hogy munkaképtelenségük esetére saját, elhalálozásuk esetére családjuk ellátását biztosító kedvezmények minél nagyobbak legyenek és minél szélesebb körre terjedjenek. Ez a törekvés vezeti a főiskolát nem végzett állami tisztviselőket, midőn a szolgálati időnek a javaslat 11. §-a szerint a főiskolai képzettséggel birok és fegyver alatt szolgálók részére biztosított 35 évre való leszállítását általában kívánják; az adóhivatali, posta, távírda és távbeszélőtisztviselőket, midőn ezt szolgálatuknak terhesebb voltára való tekintettel igénylik; a bányászati, erdészeti ós gazdasági tisztviselőket, midőn az ő főiskoláikon szerzett képzettségnek az egyetemivel egyenlő figyelembe vételéért folyamodnak; a székesfővárosi rendőrség fogalmazói karát, midőn a szolgálati időnek kedvezőbb számítását a főiskolai minősítést a szolgálat alatt megszerzett tisztviselőkre is kiterjeszteni kérik ; a határrendőrségi detektivszemélyzetet, midőn magukat a fegyver alatt szolgálók közé bevétetni óhajtják; a polgári iskolák tanitó személyzetét, midőn a törvény hatályát és a 11. §.. kedvezményét magukra kiterjesztetni kérik. Ugyanezen indokokra vezethető vissza a középiskolai tanároknak azon — a szerzett jogra való hivatkozással is támogatott — kívánsága, hogy az 1885. évi XI. t. ez. 24. §-a által nekik biztosított 30 éves szolgálati idő meghagyása mellett, a jelen törvényjavaslat egyéb kedvezményeiben ők is feltétlenül részesittessenek. Ide sorolhatók továbbá a régebben engedélyezett nyugdíjaknak fölemelése, a díjnoki szolgálatnak teljes beszámítása, a nő alkalmazottak és hátrahagyott családtagjaik számára a férfi alkalmazottakkal való teljes egyenjogúsítás, az özvegyek és árvák részére az alkalmazott halálától számítva három hónapon át a teljes illetményeknek engedélyezése, az özvegyi nyugdíj maximumának a férjet megillető nyugdíj 2 /3-ig való fölemelése, a nyugdíj járulókok leszállítása stb. iránti kérelmek. Az állami alkalmazottaknak ezen és ezenkívül még létező más igényei ós óhajtásai az oda benyújtott kérvények alapján nagy részben ismeretesek voltak a kormány előtt már a javaslat előkészítése alkalmával és — a mint
