Képviselőházi irományok, 1910. XXII. kötet • 633-726., CVII-CXXII. sz.

Irományszámok - 1910-635. A képviselőház pénzügyi bizottságának jelentése az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló 586. számú törvényjavaslatról

635. szám. 31 az indokolás több helyen kiemeli, nagy részben figyelembe is vétettek. De azért a kormány és a pónzügyminister úr a javaslat benyújtása, óta felújult és megszaporodott igények ós óhajtások elől sem zárkózott el, hanem azokat saját részéről is a legnagyobb jóakarattal vizsgálta meg, ismételten ós készséggel hozzájárult azoknak bizottságunk kebelében való újabbi beható tárgyalásához. Mindezek folytán — a mint erre a részleteknél külön utalni bátrak leszünk -— a javaslatnak humánus intézkedései nagyban kiterjesztve ós bővítve lettek. i De a mint erről mi magunk is meggyőződtünk, ennél tovább menni és minden kívánságnak eleget tenni a legnagyobb jóakarat mellett sem lehet ós meg kéli állani azon határoknál, melyeket az állam pénzügyi erejének ezen javaslat intézkedései által amúgy is nagymértékű igénybevétele parancsolólag élőnkbe szab. ( Mert ezen törvényjavaslat intézkedései már az első évben is 2,800.000 K-val fogják szaporítani a nyugdíj szükségletet és ez a szaporodás évről-évre fokozódván, végeredményében 12 millió K-ra fog menni és akkor az államnak — a honvédségével együtt — már az 1913. évi költségvetésben is 36,048.998 K-ra menő nyugdíj szükséglete meg fogja haladni az 50 millió K-t. De még ennél is többre fog ez menüi, mert hiszen látjuk, hogy az állami alkalmazottak létszáma és illetményeinek összege évről-évre rohamosan emelkedik, a mi természetszerűen visszahat a nyugdíjszüksógletre is. Sőt el kell készülve lennünk arra is, hogy a közigazgatási és községi reform megalkotásával azoknak nyugdíjintézményei is mind az államhoz átjönni és ott e czímen tetemes költségszaporulatot előidézni fognak. Ezen nagy kiadásokkal szemben van ugyan egy bevételi tétel is a javas latban, melyről külön meg kell emlékeznünk azért is, mert tagadhatatlan, hogy a javaslat az állami alkalmazottaknak nyújtott előnyökért tőlük számot tevő anyagi hozzájárulást is kívánhat a nyugdíjjárulékban, mely eredetileg úgy volt tervezve, hogy a 11. §. alá tartozó tisztviselők 3°/o, altisztek ós szolgák 2°/o, a többiek 2 és 1

/2°/Q, illetve l^/o-ot fizessenek beszámítható javadalmazásuk után. De a pónzügyminister úr méltányolván a tisztviselőknek erre vonatkozó kéréseit, már előbb is hajlandónak nyilatkozott ezen bevételt egészen visszaengedni arra, hogy ebből az alkalmazottak jóléti intézményei legyenek segélyezhetők ; mostani tárgyalásunk rendén pedig hozzájárult ahhoz is, hogy a nyugdíjjáruléknak a kulcsa a tisztviselőknél V-j-i, az altiszteknél ós szolgáknál l°/o-ra leszállittassék. Maguk az állami alkalmazottak a javaslatnak nyilvánosságra jutása után — ha megismételték is arra vonatkozó régebbi kéréseiket — a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak az annak beterjesztésével irántuk megnyilvánult jóakaratról, örömmel fogadták humánus intézkedéseit ós egyhangúlag kívánták, hogy a javaslat a parlamenti helyzetre való^ tekintet nélkül, még eddigi alakjában is mielőbb tárgyalás alá vétessék. És ezzel szemben, ha az állam pénzügyi viszonyaira való tekintettel, a bizottsági tárgyalásaink rendén megnyilvánult legjobb akarat mellett sem lehetett minden egyes csoportnak külön érdekeit mind kielégíteni és sok szintén méltánylást érdemlő kívánság teljesítését kedvezőbb viszonyoknak, jobb időknek kellett fentartani, mégis megnyugvással mutathatunk reá, hogy a pónzügyminister úr hozzájárulásával ezúttal is minden lehető megtörtént arra, hogy a javaslatnak az alkalmazottak érdekeit szolgáló intézkedései szélesebb körre terjesztessenek és az ezzel szemben álló terhek könnyittessenek. Ezek után pedig abban a tudatban, hogy az állami alkalmazottak összes-