Képviselőházi irományok, 1910. XX. kötet • 581-589. sz.

Irományszámok - 1910-586. Törvényjavaslat az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról

5,86. szám. 183 • ^ . * \ i , • részükre a mindennapi élet elsőrendű szükségleteinek társadalmi állásuknak megfelelő fedezhetését biztosítsuk, annyira követeli másrészt a szolgálat érdeke az ellátásoknak javítását abból a szempontból, hogy az állami alkalmazottak szolgálatukat abban a megnyugtató tudatban teljesithessók, hogy szolgáiatkóptelensógük esetére; saját, elhalálozásuk esetére pedig családjuknak megfelelő ellátása biztosítva van. ;; Mindezeket szem előtt tartva, ós figyelemmel arra, hogy a jelenlegi nyugdíjtörvény hatálybalépése óta szerzett tapasztalatok szerint az 1885. évi> XI, törvényczikknek igen sok administrativ jellegű határozmánya is módosítást igényel, a kormány arra határozta el magát, hogy — az 1885. évi XI. törvényczikknek teljesen hatályon kívül helyezése mellett — egy szerves egészet alkotó teljesen új törvényjavaslatot készit elő, a melynek megalkotásánál az összes felmerült kívánságokat a lehetőséghez képest figyelembe veszi. Ezen az alapon készült el a most beterjesztett s az állami alkalmazotzottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásánál szóló törvényjavaslat, y ".'.'• A szóban lévő javaslatnak az eddigi nyugdíjtörvénytől eltérő összes határozmányai az egyes szakaszok részletes indokolásainál vannak bővebben ismertetve, itt osak a lényegesebb eltéréseknek rövid felsorolására szorítkozom... Ezek a lényegesebb eltérések öt csoportba sorozhatok és pedig az alkalmazottak ellátásaira, az özvegyek ellátásaira, az árvák ellátásaira ós a temetési járulókokra vonatkozó, valamint különféle új határozmányokra. Az alkalmazottak ellátásaira vonatkozó határozmányoknál a lényegesebb eltérések a következők: a szolgálati időnek kedvezőbb számítása, vagyis a beszámítható javadalmazással egyenlő összegű nyugdíjra igényt adó szolgálati időnek harminczöt évre való leszállítása a főiskolai képzettséggel bíró tisztviselőknél, továbbá az állami rendőrség, a határrendőrség, a csendőrség, a pénzügyőrség, a bírósági fogházak, az országos büntető intézetek és a kir. javító intézetek őrszemélyzeténél ós legénységénél (11. §..); a nyugdíjon felül járó s négyedévenkint folyósítandó lakbérnyugdíjnak megállapítása a tisztviselők és a rendszeres évi fizetés (évi bér, évi zsold) élvezetében állott altisztek és szolgák részére (38. §.); a tiz évnél kevesebb, de legalább öt évi beszámítható szolgálati idővel bíró tisztviselők és rendszeres évi fizetés (évi bér, évi zsold) élvezetében állott altisztek és szolgák részére a beszámítható javadalmazás 40%-át tevő nyugdíjnak biztosítása abban az esetben, ha végleges minőségben voltak alkalmazva és ha beszámítható szolgálati idejük kezdetekor negyvenedik életévüket még nem töltötték be (31. és 37. §-ok); az egész éveken felül maradó és hat hónapot meghaladó évháhyadnat egész év gyanánt való számítása (20. §.); kimondása annak, hogy a két szolgálat közé eső, de tényleges szolgálatban nem töltött idő nem tekinthető megszakításnak, ha az harmincz napot meg nem halad (15., 17. és 18. §-ok); a nyugdíj mértékének — eltekintve a díjnokoktól, napszámosoktól és munkásoktól — az összes többi alkalmazottiba nézve teljesen egyenlően öt, illetőleg tiz évi beszámítható szolgálati idő után a beszámítható javadalmazás