Képviselőházi irományok, 1910. XIX. kötet • 572-580. sz.
Irományszámok - 1910-572. Törvényjavaslat a Bulgáriával 1912. évi április hó 22/9-én kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beczikkelyezéséről
572. szám. 63 Norvégia, Svédország, Svájcz, az Északamerikai Egyesült Államok, Spanyolország, Portugália és Szerbia. Azon közgazdaságilag fontos szerepnél fogva, melylyel Magyarország és Ausztria a balkán államoknak ipari czikkekkel való ellátásában általában és igy Bulgáriát illetőleg is bir, melynek kereskedelmi forgalmában bennünket mindenkor vezető hely illetett meg, szükségesnek mutatkozott, hogy hasonlóan a fenti államokhoz Magyarország és Ausztriának Bulgáriához való kereskedelempolitikai viszonyai is véglegesen rendeztessenek. A tárgyalások e czélból meg is indultak 1905. év október havának folyamán a Szerbiával való tárgyalások előtt, a melyek ugyanezen év november havában vették kezdetüket. A bulgár kiküldöttekkel való bizottsági tárgyalások, melyek Wienben folytak, elég gyors ütemben haladtak úgy hogy 1905. deczember havában úoy a szerződésszöveg, mint a tarifális követelések jegyzékének második olvasása is be lőn fejezve. Ekkor azonban éppen az 1905. év vége előtt kipattant a bulgárszerb vámuniónak már az 1905. év július végén létrejött tervezete, a melynek kezdetei ugyan az 1905. év elejére nyúlnak vissza, de oly titokban tartattak, hogy a vámunió ügye csak akkor lett ismeretessé, a mikor az 1905. év deczember végén a bulgár sobranje elé került. Ez az esemény volt az indoka annak, hogy az 1906. évi január hó első felében a tárgyalások megszakittattak olyan stádiumban, a mikor a bulgár részről tett engedmények az elfogadhatóságtól még jelentékeny messzeségben álltak. Az 1905-iki tárgyalások folyamán a bulgár kormány fősúlyt az élő állatai behozatalának megengedésére helyezte és állategészségügyi egyezmény.megkötését óhajtotta, a melyért jelentékeny ellenengedmónyekre is hajlandó lett volna, de Bulgáriának ez az óhajtása már akkor is úgy gazdasági, mint politikai okokból a nem konczedálható és nem is vitatható kérdések sorába tartozott. Meghiúsulván igy egy tarifális szerződés létrehozatalára irányozott 1905/906 évi tárgyalások, szükségesnek mutatkozott, hogy Bulgáriával való kereskedelempolitikai viszonyaink a már akkor szép fejlődésnek induló kiviteli érdekeinkre való tekintettel olyan szabályozást nyerjenek, a mely a kölcsönös árúforgalmat és egyéb gazdasági vonatkozásainkat kellően biztositja. Ezen szabályozás az 1906. évi márczius hó 12-étől kezdve a legnagyobb kedvezményi viszonynak kölcsönös nyújtásában törtónt, mely eleddig évről-évre provizórium alakjában lett diplomácziai úton meghosszabbitva. A magyar kormány számára e részben a jogalapot elsőizben az 1906. évi III t.-cz. 3. §-ában foglalt felhatalmazás nyújtotta, mely felhatalmazás azóta törvényhozásilag háromizben lett megujitva. Hogy mikép alakult ki ezen legnagyobb kedvezményi viszony mellett napjainkig Bulgáriával való árúforgalmunk, ós hogy minő hely illet meg bennünket Bulgáriának ipari termékekkel való ellátásában az oda bevivő államok versenyében, mindezekről — Bulgária közgazdasági viszonyai ismertetésének előrebocsátása mellett — a következőket emlitem fel. Bulgária lakosságának száma 1905-ben 4,035 575 lelket tett ki, a kik közül ugyanezen évi népszámlálás adatai szerint 3.108 816 a mezőgazdaságban (77 03°/o), 359.Ó96 (8 90) az iparban talál foglalkozást. Bulgária tehát eminenter agrárország, a hol a mezőgazdaságilag hasznositható ter letek legnagyobb része kis- ós középbn tokosok kezén van. Ez a körülmény adja ma gyarázatát annak, hogy Bulgáriának egész gazdasági élete a mezőgazdasági termelés mindenkori alakulásaitól, tehát az aratási eredmények minőségétől ós mennyiségétől kapja impulsusait. A bulgár közgazdasági életnek ezt a
