Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.
Irományszámok - 1910-524. Törvényjavaslat a vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról szóló 1904:X. törvénycikk módositásáról
76 - 524. szám. az ellenkező eredményre vezetne, mint ami az állami tisztviselők aránylagos beosztásának a célja volt, hogy tudniillik a különböző szolgálati ágakban az előmenetelre lehetőleg azonos kilátást biztositson. Ugyanis egyrészt a vármegyei tisztviselői csoportoknak fentebb érintett izoláltsága, másrészt a választási rendszer még akkor sem biztositanának a vármegyei tisztviselőknek az államiakéval egyenlő előmeneteli kilátásokat, ha valamennyi vármegye tisztviselője egyetlen országos létszámba foglaltatnék össze. Mert amig ugyanegy állásban nyílnék mód a tisztviselőknek az előbbrelépésre, mint például most a főszolgabírónak 15 évi szolgálat után a VII. fizetési osztályba való megválaszthatóságra, országos létszám mellett ez biztosítaná a rangsorban következő részére az előmenetelt; ellenben, ha valamely megüresedett állás betöltéséről volna szó, az állások aránylagos beosztásának nivelláló hatását teljesen meghiúsítaná egyrészt a tisztviselői csoportoknak a képesítés különféleségéből eredő izoláltsága, viszont másrészt az, hogy a megüresedett állásra nemcsak az illető csoportban közvetlenül következő alsóbb állású tisztviselők, hanem a megfelelő képesítéssel bíró más csoportbeliek, és az egyenlő rangúaktól elkezdve, a rangra nézve sokkalta hátrább állók is, sőt még a tisztviselői karhoz nem tartozó egyének is pályázhatnak, ami az illető csoportbeli igényjogosultak előmeneteli esélyeit nagyon megrontaná. Betetőzi mindezt, hogy a választások eredményei kiszámíthatatlanok. Az állami szolgálatban — de a kinevezési rendszer mellett általában — a kinevezés joga egy egyénnek a kezébe van letéve, aki az egyéni jogos igények mérlegelésére ós méltánylására képes is, köteles is gondot fordítani, és aki e jogos igények megsértéséért az erkölcsi felelősség súlyát teljes mértékben viseli. Ez az erkölcsi felelősség legtöbb esetben kellő biztosítékot is nyújt arra, hogy a valóban jogos igények nem szenvednek sérelmet. E mellett az egyes állami tisztviselői csoportok egynemű és egységes egészet alkotnak, amelybe idegen elem csak ritka kivételkópen juthat bele. A kinevesési rendszer mellett tehát az állások aránylagos beosztása kellő biztosítékot nyújt a tekintetben, hogy az állami szolgálat bármely ágában az egyenlő állásokat betöltő tisztviselők előhaladása meglehetősen egyenlő lesz. A vármegyei tisztviselők előhaladásának ilyen egyenlőségét már a választási rendszer egymagában teljesen koczkázatossá teszi, mert amikor a pályázat még a tisztviselők körén kivül állókat is felöleli, ós amikor a tisztviselők körén belül is akár alispánná megválasztható a vármegye bármelyik minősült alkalmazottja, és amikor a választás eredményéért senki, még erkölcsileg sem vonható felelős-égre: kétségtelen, hogy a választási rendszer mellett az egyenletes előrehaladás egyáltalában nem biztositható. De még ha föltesszük is, hogy a választás túlnyomó nagyrészben a jogos igények figyelembevételével történik, az állások aránylagos beosztása akkor sem biztosítja a vármegyei tisztviselők normális előrehaladását; mert az egyes vármegyék tisztviselőinek létszáma aránylag oly kicsiny, hogy a rendes állásüresedés nivelláló hatása épen nem nyilvánulhat meg. Megeshetik ug3 T anis, hogy a kisebb létszám a véletlen közrejátszásával aránytalanul gyors emelkedésére nyit alkalmat; viszont ennek az ellenkezője is bekövetkezhetik és a magasabb állású egyén egész életére elzárhatja a mögötte álló érdemes tisztviselő előtt az előrehaladás lehetőségét Mindezeket teljes tárgyilagossággal mérlegelve megállapítható, hogy a
