Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.

Irományszámok - 1910-523. Törvényjavaslat a városok fejlesztéséről

54 523. szám. fentartása, amelyet képesités dolgában a városok e két fajának tisztviselői között az 1883:

1. t.-cz. statuált. Ezért a törvényjavaslat 22. §-a a r. t. városok tisztviselőinek elméleti képzettségét azonosan szabja meg azzal, mely a törvényhatóságok tisztviselőire van megállapítva. Ezenkivül a 22. §. megszünteti az 1886 : XXII. t.-cz. 75. §-ának azt az intézkedését, amely szerint városi tisztviselővé csak az választható, aki a községben két évig lakott és adót fizetett. Ez a rendelkezés fosztotta meg a r. t. városokat attól a lehetőségtől, hogy egyes tisztviselőket, igy pl. a fontos teendők ellátására hivatott tanácsnokokat a városban nem lakó egyénekből is válogathassák. Ezzel pedig az állásoknak általános pályázat utján való betölthetése s az ahhoz fűződő előnyök épen azokra a városokra nézve hiúsultak meg, amelyekben kevés az elméletileg képzett, alkalmas egyén, amelyekben tehát a széleskörű pályázatra épen a legnagyobb szükség lett volna. A törvényhozást akkor, a mikor az emiitett megszorítást felállította, bizonyára az a czél vezette, hogy a városi tisztviselők minél szorosabban forrjanak össze annak a városnak érdekeivel, amelyet szolgálnak. Téves volna azonban e biztosítéknak különösebb gyakorlati értéket tulajdonítani. Hiszen a tisztviselők mind eskü alatt, fegyelmi és anyagi felelősség mellett szolgálnak. S ha a helybeli származásnak vagy hosszabb ottlakásnak meg is van a maga jó oldala, viszont hátránya is van, mert a vérségi és társadalmi összeköttetések csökkentik a tisztviselő elfogulatlanságát. Hézagpótló rendelkezése a törvényjavaslat 23. §-ának az is, hogy a városok jövőben az 1883 : I. t.-cz.-en túlmenő elméleti képesítést is megállapíthatnak azokra az állásokra nézve, amelyeknek ellátása a város érdekében különös szakképzettség kikötését teszi szükségessé. A városi tisztviselők működési körének ama sokoldalúsága mellett, amelyről a 14-20 §-ok indokolásában volt szó, ennek a rendelkezésnek sem czólzatát, sem fontosságát nem kell bizonyítani. A kérdésnek a törvényben való rendezésére pedig azért van szükség, mert az eddig kontroverz volt. A 24. §-hoz. A törvényjavaslat 24. §-a a városi közigazgatás egy sokat vitatott kérdéséről : a tisztviselők által folytatható magángyakorlatról és mellékfoglalkozásokról intézkedik. E tekintetben eddig csak a városok szabályrendeletei tartalmaztak többékevésbbó hiányos és sok irányban következetlen szabályokat, amelyekben az egyes városok takarékossági vagy csak személyi szempontok alapján a magánmunkálkodásnak majd több, majd kevesebb teret engedtek. Jövőre, a midőn a városi alkalmazottak a hasonló rangú állami és vármegj^ei tisztviselőkével legalább egyenlő illetményekhez jutnak, s igy a magánmunkálkodásból származó jövedelemre pusztán a megélhetés czímén nem formálhatnak igényt: a kérdés legegyszerűbb és legtisztább megoldása kótsógkivül az lenne, ha a magángyakorlat és mellékfoglalkozás — kivéve egyes állásokat, amelyekkel a magángyakorlat általában összeférőnek van elismerve — teljesen kiküszöböltetnék. Azonban a szóbanlevő mellékfoglalkozások nemei olyan -sokfélék s a városok viszonyai is olyan éltérők, hogy megnyugvással nem lehet olyan