Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.

Irományszámok - 1910-523. Törvényjavaslat a városok fejlesztéséről

523. szám. Ab ez a czélzat már alig érvényesül. A napirendnek a közgyűlési meghívóval együtt való közlése e tekintetben aránytalanul hathatósabb. Az általános többség követelményének czélzatát nem szükség fejtegetni. Annál inkább ki kell azonban emelni azt, hogy ezt a czélzatot maga a 110. §. rontja le. Mai formájában ugyanis egyrészt módot ad arra, hogy a bizottsági tagok — bizva a második s esetleg harmadik közgyűlés lehetőségében — könnyebben maradjanak el az elsőről; másrészt önmagának mond ellent, a midőn megengedi, hogy a három közgyűlés megtartásával elvesztegetett hosszú idő után végül mégis az egyszerű többség szavazata döntsön. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy az esetek nagy többségében a 110. §. szerint hozott határozatok csak ezen az utolsó közgyűlésen, tehát egyszerű többséggel jönnek létre. Gyakorlatilag tehát ez a kikötés sem bir garancziális értékkel. Hátra volna még a névszerinti szavazás kérdése. E követelmény nyilván az egyéni felelősségérzet fokozottabb felébresztését czélozza. Eredményében azonban egyrészt főokozója annak, hogy — mint fentebb jeleztem — az általános többség csak ritka esetekben toborozható össze, mert a nagy többség valami homályos gyanút érez a törvénynek azzal a rendelkezésével szemben, mely a városi vagyonra vonatkozó kérdésekben a szavazóknak névszerint való feljegyzését kívánja. Inkább távol marad tehát, semhogy magát a vagyoni felelősség netán bekövetkezhető veszélyének kitegye. A névszerint való szavazásnak gyakorlatilag csak akkor lehetne garanciális hatása, ha a szavazókat a hozzájárulásukkal hozott határozatból eredő károkért tényleg anyagilag is felelőssé lehetne tenni s a szavazatok névszerinti összeírása abból a czélból történnék, hogy a felelősséget felmerülő szükség esetén valóban érvényesíteni lehessen. Ez azonban csak külön törvényes intézkedés útján volna lehetséges, amilyen rendelkezés van például az 1877 : XX. t.-cz. 291. §-ában. Egyébként mindaddig, a mig valamely közjogi testület nem lépi át törvényes hatáskörét, vagy épen bűnvádi útra tartozó cselekedetre nem ragadtatja magát, határozatai testületi tények maradnak, s érettük a tagok egyénenkint nem felelnek. E nélkül pedig a névszerinti szavazásnak tulajdonított garancziális erő teljesen elméleti értékű. A törvényjavaslat 10. §-ának második rendelkezése egyfelől a városszabályozás ügyének előbbrevitele végett további könnyítést nyújt a váró soknak, amennyiben a törzsvagyonról intézkedő határozatok egy részére nézve elejti az 1 886: XXI. t.-cz. 5. §-a b) pontjában és az 1886: XXII. t. ez. 24. §. b) pontjában követelt felsőbb hatósági (belügyministeri vagy törvényhatósági) jóváhagyást is. Másfelől viszont gondoskodik arról, hogy a városok jelentősb gazdasági birtokai az ingatlanok szerzése és elidegenítése körül teremtett új helyzetben se essenek ki a felsőbb hatósági ellenőrzés köréből. A törvényjavaslat 10. §-a ugyanis megszünteti a jóváhagyás szükségét az ingatlanokra vonatkozó határozatokra, ha azok értéke a szakasz által megállapítani kivánt értékhatáron (50.000, illetőleg 10.000 korona) alul marad. Ezekre az ingatlanokra nézve a felsőbb hatósági jóváhagyás követelménye megnyugvással elejthető, mert — figyelembevéve a városhoz közelfekvő ingatlanok magasabb árait — nem lehet elképzelni, hogy városi törvényhatóságban az 50.000, rendezett tanácsú városban a 10.000 koronán aluli gazdasági birtok akár terjedelem, akár érték tekintetében igen jelentékeny lehessen. A 10. §. indokolásának teljessége kedvéért megemlékezni kívánok még