Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.

Irományszámok - 1910-523. Törvényjavaslat a városok fejlesztéséről

40 523. szám. zésükben az első 2 millió koronából részükre juttatott hányadokat már lekötötték, ezeket a hányadokat az új elosztás is érintetlenül hagyta. Ennek az utóbbi felosztásnak részletes ismertetését a törvényjavaslathoz fűzött A) Melléklet és annak külön indokolása tartalmazza. Az elmondottak után itt csak annyit szükséges felemliteni, hogy a törvényjavaslat 1. §-a ezt az immár két esztendő óta tényleg alkalmazott s mintegy meghonosodott felosztást teszi a magáévá. A törvényjavaslat 1. §-a — évenkint való fokozatos emelés mellett — már a 166.000/1909. B. M. sz. körrendelet által is kilátásba helyezett évi nyolczmillió koronában állapitja meg az állam által a városoknak adandó segély egész összegét. Egyszersmind elrendeli, hogy ebből 4 millió első sorban a városok rendőrségeinek fejlesztésére tartassék fenn, 3,851.000 korona a városok között évenkint kiosztassék, 149.000 korona pedig a belügyminister rendelkezésére maradjon. A városoknak kiosztandó 3,851.000 korona kérdése a fent előadottakkal, valamint az A) Melléklet adataival indokolva van. Indokolni kell azonban a rendőrség czéljaira szánt 4,000.000 koronára s a belügyminister rendelkezésére fentartott 149.000 koronára vonatkozó két rendelkezést. A rendészeti szolgálat ellátása elvileg is kiválókópen állami feladat s gyakorlati szempontokból is kétségtelen, hogy ennek a szolgálatnak országosan egységes szervezet által való ellátása elsőrendű állami érdek. Az egységesen szervezett, azonos szellemben czéltudatosan irányított rendőrség mindenesetre több biztositékát nyújtja a belső rend szilárdságának, mint amennyit az autonómiának kellő központi vezetés és fegyelmezés híjával levő, elszigetelt rendőri testületei a legjobb akarattal is nyújthatnak. Ezenkivül azért is előnyös az államra, ha e szolgálat ellátását saját magának tartja fenn, mert ezzel megszünteti azt a nehézkességet, amely az autonóm külön közületek rendőrközegei egymásközti érintkezésével jár együtt. Ha azonban a rendészet országosan egységes szervezése olyan állami feladat, amelynek sem megoldása, sem költségterhe elől nem lehet elzárkózni, nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy ennek az országosan egységes szervezetnek megteremtése a városokra nézve — rendészeti szolgálatuk javulásán kivül — tekintélyes közvetlen, pénzbeli haszonnal is jár. A rendőrségi személyi és dologi kiadások, különösen a nagy ós fejlett városok budgetjóben jelentékeny tételt képviselnek, s ez a tétel a városoknak jelentős jövedelmeit tartja lekötve Az állami rendezés egyértelmű e lekötött jövedelmek egy részének felszabadulásával, tehát a városok tetemes tehermentesülését jelenti. Ezeknek a figyelembevétele indokolja, hogy a városok részére kilátásba helyezett 8,000.000 korona államsegélynek még eddigi érintetlen része a városi rendőrségek reformjának czéljaira köttessék le. Államháztartási szempontból sem látszott megengedhetőnek, hogy amidőn a városok az államkincstár terhére közvetetten nagy anyagi előnyhöz jutnak, ugyanakkor közvetlenül még további készpénztámogatás alakjában is igénybe vegyék az államkincstár közjövedelmeit. Az államháztartásén kivül azonban volt más szempont is, amely a 4,000.000 koronának a tervezett módon való felhasználását javasolja. Fentebb már reámutattam, hogy a törvényjavaslat a városok közvetlen rendelkezésére bocsátandó 4,000.000 koronának, illetőleg ebből 2 millió koronának olyan felosztását teszi a magáévá, amely átla-r a közép ós kisebb városoknak szolgál előnyére!