Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.

Irományszámok - 1910-523. Törvényjavaslat a városok fejlesztéséről

523. szám. 39 Ám Szeged, Kolozsvár, Nagyvárad, Pozsony, Temesvár, Szabadka, Debreczen és Arad — bármennyire megérdemeljék is egyébként, hogy az állam különös gondoskodásának tárgyai legyenek, — bizonyára nem azok a városai az országnak, amelyeknek további fejlődése attól függne, hogy 4—6 millió koronát kitevő évi budgetjük valamely tételének fedezésére az állampénztárból évi 2-300.000 korona dotációt nyerjenek. Mégis az első izben törtónt kiosztás e 8 város részére a végösszegül vett 8 millió koronának csaknem x

/

4 részét (1,904.000 koronát) kötötte le. Kétségtelen ugyan, hogy 2—300.000 korona a 6 milliós budgetnek is hatalmas tétele. De a főkérdós mégis az: miben áll az állami segélyezés helyesebb czélja és feladata? Abban-e, ha ez az összeg oly városoknak adatik, amelyek azt saját erejükből is képesek előteremteni, amelyeknek fejlődósét tehát a 2—300.000 korona elmaradása, illetőleg bizonyos mérvű leszállítása feltartóztatni nem fogja. Avagy abban áll-e, hogy az elosztás oly városoknak juttassa az oroszlánrészt, amelyeknek fejlődését az évi 1—200.000 korona hiánya immár holtpontra juttatta, mert annak előteremtésére kimerített erőforrásaik már képtelenek. Akkor, amidőn csak a között lehet választani, hogy a segélyt olyan városoknak juttassuk-e, amelyekre nézve az hasznos ugyan, de nem nélkülözhetlen, vagy pedig olyanoknak, amelyekre nézve az másként meg nem szerezhető, tehát valóban nélkülözhetetlen erőforrást jelent, habozás nélkül az utóbbit kell választanunk. Selmecz- ós Bélabánya, Baja, Komárom, Pancsova, Zombor és Versecz, kétségtelenül hátrább vannak fejlődésükben, gyöngébbek erőforrásaikban Szegednél vagy Debreczennél. Mégis az ő részükre a 8 millió államsegélynek mindössze 500.000 koronája jutna az első 2 milliónál használt elosztási kulcs fenntartása esetén. Ez körülbelül x

/4 részét tenné annak, amit a már fennebb felsorolt legerősebb városok kaptak. Még szembeszökőbb azonban a visszásság, ha a rendezett tanácsú városokat nézzük. A r. t. városok közül 11 kapott 20.000 korona vagy azon felüli segélyt, együttvéve 245.000 korona összegben. Ez az egész 8,000.000 koronának hasonló kulcs szerint való kiosztása esetén a 11 város részére 980.000 koronát tenne óvenkint. Ellenben 31 azoknak a városoknak a száma, amelyeknek államsegélye az 5.000 koronát sem érte el, s 43 van ezenkivül olyan, amelyeknek 10.000 koronán aluli segélyösszeg jutott. 74 olyan város volt tehát, amelynek a segélye felét sem tette ki a fentemiitett 11 város dotációjának. Ha pedig e°y tekintetet vetünk a 11 város névsorára, épen azokat a r. t. városokat fogjuk köztük találni, amelyeknek városias léte régi és biztos alapokon nyugszik. Szentes, Zenta, Eger, Szolnok, Nyíregyháza, Brassó vagy Makó bizonyára nem azok a városai az országnak, amelyek a gyors és tetemes segitségre a legelső sorban vannak ráutalva, s nem is azok, amelyeknél a segélyezés olyan hatást érhetne el, a milyent Szentendre, Hátszeg, Déva, Szászváros vagy a nemzetiség lakta országrészek hasonló kulturpontjain lehet vele kiváltani. Ez a szempont volt az oka annak, hogy az 1911. évben rendelkezésre bocsátott harmadik, valamint az 1912. évi negyedik millió korona segély elosztása az eddigitől eltérő alapon, nevezetesen a városok reászorultságának, fejlettségi fokának, fejlődósképességének és állami szempontból való jelentőségének alapján foganatosittatott. Minthogy azonban a városok költségvetésükben és háztartási berende-