Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.

Irományszámok - 1910-530. Törvényjavaslat az 1909. évi VI., VII., VIII., IX., X. és XI. törvényczikkek módositásáról és kiegészitéséről, valamint az ezzel kapcsolatos intézkedésekről

156 530. szám. A 7. §-hoz. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak ideiglenes adómentessége a hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907. évi III. t.-ozikken nyugszik. E törvény 7. §-a szerint az ott felsoroltakon kivül »egyébként szükségesnek mutatkozó feltételeket* a kereskedelemügyi minister a pénzügyministerrel egyetértőleg állapítja meg. Ezen feltótelek közé tartozik az adómentes és adóköteles jövedelemnek szétválasztása is abban az esetben, ha a vállalat üzlete csak részben kapta meg az adómentesség kedvezményét. A szótválasztás majd külön könyvelés, majd arányszámítás utján történik. Ezzel szemben az 1909. évi VIII. t.-ozikk 12. §-a akképen rendelkezik, hogy abban az esetben: »Ha a nyilvános számadásra kötelezett vállalat üzlete reszten adómentes, rézzben pedig adóköteles, a pénzügy minister rendeleti úton szabályozza azt az eljárást, mely az adómentes és adóköteles jövedelemnek az adómentesség tartama alatti elkülönített könyvelését,. bevallását s a vállalat működésének adózás szempontjából való ellenőrzését illeti.« Nyilvánvaló tehát, hogy az emiitett törvények álláspontjai nem fedik egymást. Ezért az idézett rendelkezést a jelen szakasz oda módosítja, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójában csak utalunk arra a módozatra, a mely az 1907. évi III. t.-czikkből folyó ideiglenes adómentesség engedélyezésekor az adóköteles jövedelem megállapithatása végett kiköttetett. Utóvégre is nem helyes, ha egyazon kórdósben két törvény rendelkezik, mert ebből csak összeütközések keletkezhetnek. A 8. §-hoz. E szakasz második bekezdése — tekintettel az előző 7. £-ra vonatkozólag elmondottakra —- csak világosabb megszövegezése az 1909. évi VIII törvényczikk 13. §. negyedik bekezdésének, a lényege azonban ugyanaz. Az e szakasz negyedik bekezdésében foglaltaknak czélja lényegében az, hogy a magyar kereskedelem és iparfejlesztés érdekében a külföldi kereskedelmi és iparvállalatok belföldi fióktelepeinek igazságos megadóztathafcása végett a bevételek és kiadások megosztása szabályoztassék, illetve bizonyos minimális adóalap a törvénybe beálhttassék Erre vonatkozólag a következőket bátorkodom előadni. Az Ausztriával megkötött s az 1908. évi XIV. t.-czikkbe foglalt adóügyi egyezmény a dunai gőzhajózási vállalatok és a 12. £-ban emiitett hitelintézetek és biztosító társaságok kivételével jelentkező többi vállalatoknál az adóköteles jövedelem megállapítását — figyelemmel az 1896. évi osztrák Personalsteuergesetz 89. és 90. §-ára — kétféle módon, vagyis a szerint szabályozza, a mint ezek a vállalatok kereskedelmi vállalatok vagy nem azok. 1. A kereskedelmi vállalatok adóköteles jövedelmének kimunkálására nézve az egyezmény 9. §-ának harmadik bekezdése akképen rendelkezik, »hogy az egyik államban levő üzlettelep által vásárolt árúknak a másik államban történt eladásából származó Levételek, valamint az ezen bevételeknek megfelelő kiadások az érdekelt üzletterek közt rendszerint egyenlő részletekben osztandók fel.« A kereskedelmi vállalatok adókivetése tehát oly módon foganatosítandó, hogy az adóalap kimunkálásánál a vállalat összes nyers bevételének a fele a kiinduló pont, amelyből a magyar állam törvényei szerint levonható összes