Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.

Irományszámok - 1910-530. Törvényjavaslat az 1909. évi VI., VII., VIII., IX., X. és XI. törvényczikkek módositásáról és kiegészitéséről, valamint az ezzel kapcsolatos intézkedésekről

530. szám 157 kiadások fele leütendő. Pl. Ha az összes nyers bevétel 50.000 K, s ezzel szemben az összes kiadásokból a magyar állam törvényei szerint leütendő 25.000 K, akkor a mutatkozó 25.000 K összadóalapnak a felét, vagyis 12.500 K-t adóztathatjuk meg. A számítás természetesen egyazon eredményre vezet akkor is, ha az összadóalap feléből, vagyis 25.000 K-ból vonjuk le a leütendő 25.000 K költségnek a felét, miután áz adóalap ebben az esetben is 12 500 K. 2. A többi vállalatoknál s ezek között az ipari termeléssel foglalkozó vállalatoknál üzlettelepek gyanánt működő elárusitó-irodákra ós gyári raktárakra nézve az adóalap megosztása tekintetében az egyezmény rendelkezéseket ugyan nem tartalmaz, de a két kormány az adókivető közegeknek oly értelmű utasitást adott, hogy eladási irodáknál és gyári raktáraknál a kereskedelmi nyereség rendszerint az üzlettelep által közvetített eladásból eredő össznyereség egyharmadánál magasabban és egytizedénél alacsonyabban nem vehető fel, mig a maradék mint termelési nyereség az eladási iroda vagy gyári raktár megadóztatásánál figyelmen kivül hagyandó. Ez a megállapodás tulajdonképen minimális kereseti nyereséget létesit, a mely minimális nyereség a fióktelep által közvetített (tehát akár egészben általa produkált, akár csak közreműködésével előállott) nyers bevétel 1

/

3-a

dát meg nem haladhatja, Vio-én alul pedig akkor sem szállhat, ha a fióktelep mórlege veszteséget is mutat. A fióktelep mórlege alapján kimutatott adóalap tehát csakis akkor logadható el változtatás nélkül, ha az e két határ közé esik. Ezt a rendelkezést részben általánosítom most a jelen szakaszban, figyelemmel azonban úgy a viszonosság követelményeire, mint a nemzetközi egyezmények határozataira Tekintettel arra, hogy a tapasztalat szerint a kereskedelmi ós ipari oly vállalatok, melyek üzletüket a külföldről a belföldre is kiterjesztik, vagy viszont, jövedelmeik túlnyomó részét annak az államnak javára könyvelik, a melyben szókelnek, vagy a hol enyhébb adó alá esnek, az Ausztriával kötött egyezmény alapján kiadott rendeletek részleges analógiáj kereskedelmi vállalatokra nézve a közös bevételek ós kiadások egyenlő arányban való megosztását kivánom e szakaszba iktattatni; mig az ipari vállalatokra nézve, ha az anyaintózet belföldi, úgy a fióktelep után kihasítható adóalap maximumát (a fióktelep nyers bevételének egyharmada), viszont, ha az anyaintézet külföldi, az itt adó alá kerülő adóalap minimumát (a fióktelep nyers bevételeinek egytizede) kell adóztatásunk érdekeinek megfelelően a törvényben meghatározni. Ezek az általános rendelkezések azonban természetesen nem érvényesülhetnek oly állammal szemben, a melylyel fennálló nemzetközi egyezményünk az adóztatást ezektől esetleg eltérő módon szabályozza. A 9. §-hoz. Az 1909. évi VIII. t.-czikk 19. §-a önsegélyző szövetkezetnél az üzletrészek 6°/c-a erejéig terjedő adómentességet három feltételhez köti; nevezetesen : a) hogy az önsegélyző szövetkezet üzletrészeit havonként 8, hetenként pedig 2 K-t meg nem haladó befizetésekből gyűjtse; b) hogy üzletét a tagjainak nyújtott ápoláson, segélyen, élelmezésen, előlegezésen vagy kölcsönön tul más nyereségre vagy kereseti ágra ki ne terjessze;