Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.

Irományszámok - 1910-524. Törvényjavaslat a vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról szóló 1904:X. törvénycikk módositásáról

524. szám. 89 Nehogy azonban a belügyministeri jóváhagyás gyakorlása a törvényhatóság autonóm jogkörének a sérelmével járjon, akként rendelkezik a javaslat, hogy ezt a határozatot a belügyminister csak felebbezés esetén veheti érdemleges felülvizsgálat alá; a .33. §. 3. bekezdése által csak egyetlen esetben megengedett felebbezés nem létében pedig a jóváhagyást csak törvénysértés okából tagadhatja meg. A 33—36. §-ohhoz. A 33—36. §-ok foglalják össze a megengedett jogorvoslatokat. \ A javaslat vezető gondolata az, hogy a tisztviselők előléptetése vagy szolgálati pótlékban rószesitése a választásra (kinevezésre) hivatott hatóságnak a joga. Ha tehát ez a hatóság a tisztviselő javára gyakorolta ezt a jogát, az ellen rendszerint csak abban az esetben van jogorvoslat, ha a törvény rendelkezései szenvedtek sérelmet (33. §.); ha pedig a hatóság a tisztviselőtől az előléptetést vagy a szolgálati pótlókban részesitóst megtagadta, határozata csak azon a czímen tán: adható meg, hogy az szabályellenesen jött létre. Egyetlen kivételt állapit meg a 33. §. arra az esetre, ha az állí.ndó választmány nem javasolta a tisztviselő előléptetését vagy szolgálati pótlók ban részesítését, ellenben a törvényhatósági bizottság megszavazta azt. De még ekkor is csak abban az esetben ad vaslat 33 -8 tiszti főügyésznek vagy a szavazásban résztvett törvónyhatósági bizottsági tagok bármelyikének felebbezési jogot, ha a leadott szavazatoknak kétharmad részénél kevesebb esett a tisztviselő javára. Tehát ha a tisztviselő javára a szavazatok kétharmad része vagy ennél is több esett, a határozat ennek a rendelkezésnek az alapján sem felebbezhető meg, mert a javaslat a törvényhatósági bizottság ily tekintélyes többségének az akaratát föltétlenül érvényre kivánja juttatni. Ha a 33. §. alapján felebbezést terjesztettek elő, annak érdemét a belügyminister az állandó választmány részletes adatai és a felebbezésben esetleg érvényesített egyéb bizonyítékok alapján bírálja el. Ez az egyetlen e et, a melyben az érdemesség jogorvoslatnak és felülbírálásnak a tárgya lehet; tehát a belügyminister az érdemességet hivatalból soha sem veheti felülvizsgálat alá. A javaslat szerint (33. ós 36. §§.) a határozat érvényessége ós szabályszerűsége, valamint a tisztviselő érdemessége kérdésében a belügyminister dönt végérvényesen, tehát egyik kérdés sem lehet közigazgatási bírósági panasznak a tárgya. Ugyanazokban az esetekben és ugyanoly korlátok közt, mint - a tiszti ügyésznek felebbezési jogot, biztosit á törvény felterjesztési jogot a főispán részére is. A kinevezett tisztviselőket érintő kedvező főispáni határozatra a 32. §-nak a belügyministeri jóváhagyást megkívánó rendelkezése szintén kiterjed. A megtagadó határozat ellen azonban, — minthogy a főispáni határozat törvényes alakszerűségekhez nincs kötve, és igy szabályellenes létrejöttéről nem lehet szó, —jogorvoslatot annál kevésbbé kellett biztosítani, mert a főispán intézkedése ellen a tisztviselő a főispán fölöttes hatóságához : a belügyministerhez,— a jogorvoslati út mellőzésével is bármikor fordulhat panaszszal. A javaslat 34. és 35. §-a az illetmények utalványozásának megtagadása és összegüknek helytelen megállapítása czímén biztosít az érdekelt tisztviKépvtí. iromány. 1910—1915. XVIII. kötet- 12