Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.

Irományszámok - 1910-524. Törvényjavaslat a vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról szóló 1904:X. törvénycikk módositásáról

90 524. szám. selőknek jogorvoslatokat, amely kérdésekben — törvényeink szellemével összhangzóan — végső fokon a m. kir. közigazgatási biróság fog dönteni. A 37 §-hoz. A 37. §. az ezen javaslat rendelkezéseiből folyólag fölmerülő költségeket a belügyi tárcza keretébe utalja, amely intézkedés nem szorul indokolásra. A 38. §-hoz. Az állami alkalmazottakra vonatkozólag törvényeink ismételten is kimondják, hogy azok fizetése nem szállítható le (1869 : IV. t.-cz. 5. .§.,. 1893 : IV. t.-cz. 10. és 12. §§.) Ez a rendelkezés azonban a választás alá eső törvényhatósági alkalmazottakra nézve, mint akiknek az alkalmaztatása a tisztújítást megelőző hivatal-letétellel megszakadtnak tekinthető, ily általánosságban nem nyerhet alkalmazást. Ezért szükséges, hogy a javaslat 38. §-a megállapítsa, hogy a tisztviselő, akit általános tisztújitás alkalmával ugyanarra, vagy ugyanabba a fizetési osztályba sorozott más állásra választanak meg, amelyet közvetlenül megelőzőleg is betöltött, nem részesíthető kevesebb illetményben, mint amennyivel korábban birt, mert reá nézve az újramegválasztás oly következményekkel kell, hogy járjon, mintha tisztviselői működésében megszakítás nem állott volna be. Egyetlen kivétel a szolgálati pótlók élvezetében lévő főszolgabíró, aki ha nem főszolgabíróvá választatik meg, ezt a pótlókát akkor is eh veszti, ha a főszolgabírói állással azonos fizetési osztályba tartozó más állásra választatott meg, mert ilyen pótlók az ugyanazon fizetési osztályba sorozott többi állások viselőit nem illeti meg. Arra a tisztviselőre azonban, akit alacsonyabb fizetési osztályú állásra választottak meg, vagy aki megválasztatását közvetlenül megelőzőleg nem állott a vármegye szolgálatában, ezt a szabályt nem lehet alkalmazni, mert az olyan tekintet alá esik, mint aki korábbi szolgálatáról lemondott. Megválasztatását tehát egészen új alkalmaztatásnak kell tekinteni. Minthogy azonban az e szempont alá eső volt vármegyei tisztviselő a nyugdíjjárulókokat már magasabb illetményösszeg után fizette, mint aminő az új fizetése, a visszatérítés vagy beszámítás azonban . esetleg sok nehézséggel járna, feljogosítja e javaslat 38. §-a az ilyen tisztviselőt, hogy a nyugdíjjárulékot továbbra is az előző magasabb illetménye után fizesse, amely esetben neki ós hozzátartozóinak a nyugellátását szintén e magasabb összeg alapján kell megállapitani. Ezt a jogot tehát tisztviselők érdekében kellett megállapitani. A 39. §-hoz. Az 1904 : X. t.-czikknek épen úgy, mint ennek a javaslatnak, az a czélzata, hogy a vármegyei alkalmazottak illetményei egyöntetűen és akként szabályozhassanak, hogy ez a kérdés legalább is hosszabb időre nyugvópontra jusson. Ez indokolja a 39. §-nak azt a rendelkezését, hogy a javaslat törvénnyé válása után mindazok a működési, személyi, drágasági stb. pótlékok, amelyek kivétel nélkül a tisztviselők anyagi helyzetének — akár ideiglenes, akár állandó — javítását czélozták, megszűnjenek, és azok összege az ebben a javaslatban biztosított illetmény-emelkedésbe olvadjon bele.