Képviselőházi irományok, 1910. XVII. kötet • 509-518., LXXVIII-LXXXVII. sz.

Irományszámok - 1910-510. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése azországgyűléshez a baja-bezdán-zombor-apatin-szondi helyi érdekű vasut engedélyezésének megtörténtéről

510 szám. . 49 jesen hordképesen, kellően szilárdan és akképen alapozandók, hogy az alapnak különösen egyenetlen ülepedése, csúszása, illetőleg elmozdulása, alámosása, felázása, vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen követelmények szemmeltartásával az alapozások módja és mélysége minden egyes esetben, a terep- és talajviszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat és épitményeket illetőleg az azokra nézve netalán más helyen külön előirt vagy előírandó feltételeknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése ós a felmerülő szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapittatni. E tekintetben azonban határozottan kiköttetik, hogy a nőtt talajba 0-80 méternél kisebb mélységre lenyúló alapozást csak fagyálló kőzeten szabad előállítani, továbbá — még legkedvezőbb viszonyok és legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben, mikor az illető falak minden oldalról kellően széles és a terep szinvonalától mérve legalább O80 méter magas féltöltéssel teljesen körülfogva, illetőleg védve vannak. Az összes áteresztők ós hidak, támasztó- ós bélésfalak, stb. mindennemű falazatainak eloállitásához kizárólag csakis portland-czement, homok ós viz megfelelő arányú keverésével készitendő vízálló habarcsot szabad használni. A vastartószerkezetű és vasbeton műtárgyakra vonatkozó mindazon adatokat, melyek arra a czélra szükségesek, hogy a hidtörzskönyvek az érvényben álló, vagy netalán még kiadandó szabályzatoknak és rendeleteknek megfelelőleg elkészíthetők legyenek, tartozik az engedélyes czég a tényleges kivitellel mindenben megegyezően összeállítani és a felülvizsgálati műveletekkel együtt — mint ezek kiegészítő mellékleteit — felterjeszteni. Utszabályozások, útáthelyezések ós útátjárók felépítménye, az eredeti ut íelépitmónyónek megfelelően állítandó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sínszáltól számítandó 8—8 méter hosszúságban 15 czentiméter, azontúl pedig 10 czentiméter vastagságban kavicsolandók. Egyes fontosabb útátjárók — az esetről-esetre megállapítandó mórtékben — kőburkolattal látandók el. Az állomási hozzájáró utak, valamint az állomási fensíkon kocsiközlekedésre szolgáló területek 15 czentiméter vastag kőalappal és 15 czentiméter vastag kavicsboritással létesítendők. Az állomások előtereinek, illetőleg kezelési területeinek és rakhelyeinek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, rendszerint 10 czentiméter vastag kavicsróteggel boritandók. Az őrházi fensíkok, valamint a vontatási telepeknek vágányzatok ós építmények által el nem foglalt részei 5 czentiméter vastag kavicsboritással látandók el. Az állomásokon, a fensíknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szabványszerű szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m

2 és minden egyes állomási és vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1.000 m

2-nyi a czélra alkalmas fekvésű és minőségű földterület beváltandó, illetőleg kisajátítandó. Az állomási kertek abban az esetben, ha azok a tervszerinti helyen nem esnek vizenyős, mocsaras vagy ár-, illetőleg bel vízterületekre, feltöltetlenül hagyhatók, de a szükséghez képest termőfölddel boritandók. Képvb, irományt, 1910—191,5. XjVJX kötet. 7