Képviselőházi irományok, 1910. XVI. kötet • 492-508., LIX-LXXVII. sz.

Irományszámok - 1910-492. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése a polgári perrendtartásról szóló 1911:I. t.-c. életbeléptetéséről 330. sz. a. benyujtott törvényjavaslat tárgyában

492. szám. 11 utasítsák; a tárgyalásra tűzés vagy bejelentés tehát magában véve a végrehajtás felfüggesztését vagy kisebb terjedelemre szorítását nem indokolhatja. Kihagyandónak találta továbbá a bizottság a c) pontnak az ellentmondásra vonatkozó részét is, mert ha a felsőbíróság az ellentmondást visszautasító végzés elleni felfolyamodásnak helyt adott, ezzel kimondotta azt, hogy az ellentmondást kellő időben nyújtották be; a kellő időben benyújtott ellentmondásnak a végrehajtásra való halasztó hatályáról pedig a polgári perrendtartás 461. §-a már rendelkezik, ehelyütt tehát ezirányú rendelkezésre szükség nincsen. Végül a bizottság az áttekinthetőség szempontjából czélszerűbbnek találta, hogy a végrehajtás megszüntetése, korlátozása vagy felfüggesztése iránt indított keresetre hozott határozatnak a végrehajtás folytatására való hatályáról a következő 39. §-ban -történjék rendelkezés, amely §. az említett keresetekről szól. Az eredeti 36. •§. a)—e) pontjaiban foglalt többi eseteket, a bizottság helyesebbnek találta egy általános, áttekinthető és az összes eseteket felölelő elvi kijelentéssel helyettesíteni. Ehhez képest a bizottság a §-t így szövegezte: Az 1881: LX. t.-c. 28. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek: Mind a végrehajtást elrendelő, mind a végrehajtás foganatosítására illetékes'bíróság köteles a végrehajtást szenvedő kérelmére a végrehajtást felfüggeszteni vagy kisebb terjedelemre szorítani, ha a végrehajtást szenvedő közokirattal bizonyítja, hogy azt a határozatot, amelynek alapján a végrehajtást elrendelték, jogerős bírói határozat megváltoztatta, hatályon kívül helyezte vagy korlátozta. A két utolsó bekezdés nem változik. A 39. § hoz. (m. j 37. §.). A közjegyzői okirat alapján elrendelt végrehajtás ellen ma kifogásnak, felfolyamodásnak és végrehajtás megszüntetési, korlátozási vagy felfüggesztési keresetnek van helye. A miniszteri javaslat 37. §-a ezek közül a kifogást elejtette és c*ak a két utóbbit tartotta fenn és szabályozta. Ezt a szabályozást a bizottság is helyeselte, de egyrészről annak a külön kijelentését, hogy a közjegyzői okirat alapján elrendelt végrehajtás ellen az általános szabályok szerint felfolyamodásnak van helye, célszerűbbnek találta a következő §-ba, amely a felfolyamodásról szól, felvenni, másrészről pedig szükségesnek találta, hogy az 1881: LX. törvénycikknek a végrehajtás-megszüntetési, korlátozási és felfüggesztési keresetet szabályozó 30. §-ából necsak a c) pontnak a helyébe, hanem az egész 30. §. helyébe új rendelkezéseket vegyen fel, mert a 30. §. többi pontjai sincsenek teljes összhangban a polgári perrendtartással. Nincs összhangban nevezetesen a 30. íj. a) pontja, amennyiben csak olyan ténykörülmény alapján ad keresetet, amely a határozat hozatalát megelőző peres eljárás befejezése után merült fel; a perrendtartás szerint azonban nemcsak a felülvizsgálati tárgyalás befejezése után felmerült, hanem a felülvizsgálati eljárás folyamában felmerült ténykörülményt sem lehet a tárgyaláson érvényesíteni. Nincs összhangban továbbá a perrendtartással a §. utolsó bekezdése sem, amely szerint két egyenlő ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye, holott a perrendtartás szerint a harmadfokú jogorvoslat nem fellebbezés, hanem felülvizsgálat. A bizottság tehát ezeket figyelembe véve, a végrehajtási törvény 30. §-át újra szövegezte és ebbe a szövegbe vette fel a végrehajtást megszüntető, korlátozó vagy felfüggesztő ítéletnek a jelen törvény 38., 41. és 43. §-ának megfelelő hatályát is. Ehhez képest a jelen §-nak a szövegét következőképpen állapította meg a bizottság: 2*