Képviselőházi irományok, 1910. XVI. kötet • 492-508., LIX-LXXVII. sz.

Irományszámok - 1910-502. Törvényjavaslat a kisajátitásról szóló 1881. évi XLI. törvényczikk 2., 4. és 22. §-ának kiegészitéséről

502. szám. 107 Melléklet az 502. számú irományhoz. Indokolás a kisajátításról szóló 1881. évi XLI. törvényczikk 2., 4. és 22. §-ának kiegészítéséről czímű törvényjavaslathoz. • . i -' A községi közületeknek a polgárok jólétével kapcsolatos különleges szükségletei a társadalom fejlődésével mindinkább fokozódnak, úgy, hogy állandóan több és több ily szükséglet kielégítésére szolgáló községi és városi közérdekű berendezés létesítendő s igy fokozottabb mérvben előáll annak az eshetősége a községi közületekben, hogy közérdekű létesítményeket szükségszerűen a magán tulajdonjog korlátozásával kisajátítás útján kell végrehajtani. A kisajátításról szóló 1881. évi XLI. törvényczikkben a kisajátítás tekintetében megállapított közérdek fogalma a társadalom mai fokozottabb szükségleteihez képest természetszerűleg most már szűknek bizonyult, (igy pl. a kisajátítási törvényben biztosított jogok a székesfővárosnak a város szabályozása, utczarendezése ós általában a város fejlődéséhez íűződő érdekeit nem elégítik ki már teljes mórtékben) s mivel a törvény némely egyéb rendelkezései is módosításra szorulnak, az 1881. évi XLI. törvónyczikk egészben való revíziójának szüksége kétségen kivül beállott. Minthogy azonban egy teljesen új kisajátítási törvény elkészítése széles alapon nyugvó előtanulmányokat és az érdekelt társministeriumokkal is hoszszabb tárgyalásokat igényel, szükségesnek mutatkozik némely égető hiányon a törvény revíziójának bevárása nélkül novelláris úton segíteni. Ezen álláspontra helyezkedve, ez alkalommal az 1881. évi XLI. törvényczikk 2., 4. és 22. §-ának kiegészítéséről novelláris törvényjavaslat készíttetett. Az 1881. évi XLI. törvényczikk 2. §-a nem sorolja a köz vágóhidakat azon, ott taxatíve megnevezett létesítmények közé, melyek czéljaira községekben kisajátításnak helye van (ide tartoznak a 10.000 lakossal nem biró rendezett tanácsú városok is) s igy ez a törvény nem adja meg községeknek a kisajátítási jogot közvágóhidak létesítésére. Az állategészségügyről szóló 1888. évi VII. törvónyczikk 14. §-a kimondja, hogy oly községekben, hol a húsfogyasztás jelentékeny, szarvasmarha csak közvágóhídon vágható s báláz épp említett törvényczikk felhatalmazza a földmívelésügyi és belügyi ministereket annak megállapitására, hogy mely községekben kell közvágóhidat felállítani, a törvény azonban nem intézkedik az iránt, hogy ily közKépvh. iromány. 1910—1915. XVI. kötet. , 18