Képviselőházi irományok, 1910. XVI. kötet • 492-508., LIX-LXXVII. sz.

Irományszámok - 1910-502. Törvényjavaslat a kisajátitásról szóló 1881. évi XLI. törvényczikk 2., 4. és 22. §-ának kiegészitéséről

138 502. szám ségek előálló szükség esetében a kisajátítási jogot is igénybe vehessék a közvágóhíd létesítése czéljaira. Ily körülmények között azon visszás helyzet állott elő, hogy fontos állategészségügyi s általában közegészségügyi szempontokból a közvágóhidak felállítására kötelezett községek a közvágóhidnak megfelelő, de egyezség útján meg nem kapható területet, kisajátítási jog hiányában egyáltalában nem képesek megszerezni és nem tudnak törvényes feladatuknak megfelelni. Erre való tekintettel szükséges tehát az 1881. évi XLI. törvényczikk 2. §-át megfelelően kiegészíteni és ilyen községek részére e czélra kisajátítási jogot biztosítani. Áttérve az 1881. évi XLI. törvényczikk 4. és 22. §-aira, ezek városfejlődés ós városrendezés szempontjából" azon fontos határozmányokat tartalmazzák, hogy közművelődési, szépészeti vagy bármely más közczélú középületek és intézetek létesítésére, valamint városrendezés czéljaira szükséges ingatlanok megszerzésére kisajátításnak van helye, ezek a határozmányok azonban egyedül Budapest székesfőváros területére nézve érvényesek. A törvény megalkotása óta eltelt hosszabb idő alatt a vidéki városok is örvendetes fejlődésnek indultak s növekedtek a közművelődós, városszépítés ós városrendezés iránti követelményeik is, úgy, hogy a fejlettebb ós fejlődésre képesebb városok mindjobban érzik hátrányát annak, hogy az 1881. évi XLI. törvényczikk 4. ós 22. §-ában a székesfővárosnak megadott kedvezményekben rejlő erőteljes városfejlesztési eszközökkel nem rendelkeznek. A vidéki városoknak ezen kedvezmények reájuk is leendő kiterjesztése iránti kérelme tehát teljesen jogosult és lehetőleg mielőbb teljesítendő lóvén, a kisajátítási törvény általános revízióját be nem várva, szintén novelláris úton intézkedni kell az iránt, hogy a szóban forgó kedvezményekben a magasabb fejlődés előfeltételeivel rendelkező városok, nevezetesen: a törvényhatósági joggal felruházott városok, Fiume városa ós kerülete, valamint a 10.000-nól több lakossal biró azok a rendezett tanácsú városok is részesüljenek, melyek'a felsőbb hatóság által megerősített városszabályozási tervvel és programmal birnak. Az 1881. évi XLI. törvényczikk 3. §-a, valamint az 1898. évi VII. törvényczikk értelmében a kisajátítási jogot illetőleg ugyan egyenlő elbánás alá esnek a törvényhatósági városok s a 10.000-nél több lakossal biró rendezett tanácsú városok, valamint Fiume városa ós kerülete, de mégis a törvényjavaslatban a rendezett tanácsú városokra nézve a 10.000 lakoson kivül az utóbb jelzett feltételt, — eltérve a már hivatkozott 1881. évi XLI. törvényczikk 3. §-ától, azért indokolt még külön kikötni, mivel a törvény 4. és 22. §-ában meghatározott kisajátítások oly magasabb kulturális szempontok érvényesülését vannak hivatva lehetővé tenni, melyek bizonyos magasabb fejlettség és fejlődőképességet az illető város részéről már szükségkép feltételeznek, minek egyik fontos ismérvéül kétségen kivül egy rendszeres városszabályozási terv és programm létezése szolgálhat. A kisajátítási jognak ily módon a városokban tervezett kiterjesztése természetszerűen a magántulajdonjognak bizonyos újabbi korlátozását jelenti, a. mi egyébként kapcsolatban van a kisajátítási jogrendszerünkben helyet nyert az;zal az elvvel hogy minél fejlettebb községi közület előnyeit fogják élvezni a lakosok, magánjogaik annál több esetben fognak megszorittathatni ezen közület javára ós érdekében. A törvényjavaslat 1, §-a a községekben kötelezőleg felállítandó közvágóhidak czéljaira a kisajátítási jog igénybevehetéséről gondoskodik.