Képviselőházi irományok, 1910. XV. kötet • 449-491 sz.
Irományszámok - 1910-476. Törvényjavaslat a bodrogközi gazdasági vasut engedélyezése tárgyában
476. szám. 145 A kérdéses gazdasági vasutat ugyanis az 1880. évi XXXI. törvényczikk 8. §-a alapján kétségkivül megilletné az a jog, hogy üzletének a m. kir. államvasutak által való kezelését igényelhesse. Igaz ugyan, hogy az idézett törvényszakasz értelmében a vasútnak jog szerint csakis arra lehetne igénye, hogy az államvasutak üzletét a tényleg felmerülő költségek ellenében vegyék kezelésbe, ámde az üzletkezelési szerződések szabványos kialakulása mellett méltányosan a bodrogközi vasúttal szemben sem lehetett volna megtagadni az önköltségek megtéritése tekintetében más helyi érdekű vasutakkal szemben érvényesíttetni szokott szabványos határozmányok alkalmazását. Ez esetben pedig a gazdasági vasút üzletének az államvasutak által való vitele akár a bruttó bevételek százalékos osztásán, akár az önköltségek tonnakilometrikus felszámításán alapuló üzletkeze lési szerződés alkalmazásával a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapul vétele mellett, valamint a gazdasági vasút bevételeinek és azokból az üzletkezelésért az államvasutaknak jutó részesedésnek a legkedyezőbb előirányzásával eszközölt számitások szerint is az államvasutakra évente mintegy 145.000 koronát, vagyis oly terhet róna, a mely sokkal nagyobb az önálló üzletkezelés ellenében a fentiek szerint az átrakási illeték megtéritése és a szerzési jutalék czímén adandó támogatással járó tehernél. Végül a kérdéses vasútnak engedélyezendő fenti különleges kedvezmények tárgyalása kapcsán indokoltnak vélem általánosságban is foglalkozni annak a vasúti typusnak jellemzésével, a melyhez e vasuttervezet is tartozik. A magyar vasutaknak az utolsó 30 óv alatt kétségkivül jelentős arányokban fejlődött hálózatából csaknem teljesen hiányzik az olcsón egyszerű berendezéssel épült ügynevezett kis (gazdasági) vasutak typusa. Azon vasúti typusé jelesül, a mely még közforgalmi jelleggel bir ugyan, de már a legegyszerűbb berendezéssel s ekként olcsón épülve, főleg arra szolgál, hogy környékének a távolsági forgalmat közvetítő pályákkal való állandó összeköttetést biztosítsa s ekként a nagyobb teljesítményű pályák ós a gazdasági üzemek között mintegy a szállítmányozó szerepet töltse be. E vasúti typusnak volna hivatása, hogy kielégítse oly vidékeknek forgalmi szükségletét, a melyek most a vasúti közlekedés előnyeit csak azért nélkülözik, mert egyrészt a vasúti vonalaktól annyira távol esnek, hogy az egyes gazdasági üzemek a vasútvonallal magukat saját használatú vágányokkal összeköttetésbe nem hozhatják, másrészt azonban a vidék forgalma a költségesebb berendezésű helyi érdekű vasút magasabb befektetósű tőkéje kamat- és törlesztési szükségletének fedezésére kielégítő alapot még sem nyújt. E vasúti typus prosperálása, miután ahhoz az üzletvitelben is könnyű mozgású kereskedelmi szellem szükséges, csak kisebb üzem méreteihez ós a helyi viszonyok gyakran változó aprólékos időnkénti igényeihez mindenben alkalmazkodni tudó magánkezelésben lehetséges. Ily önálló üzemű gazdasági vasúti typusnak vasúti hálózatunkba való rendszeres bevezetése és ily jellegű vasutaknak nagyobb kiterjedésben való létesítése a forgalmi érdekek kielégítésén kivül nagy mérvben hivatva lóvén az intenzivebb gazdaság bevezetésére is, azoknak létrejövételét megfelelő támogatásban rószesitendőnek ós a lehetőséghez képest elősegítendőnek vélem. E támogatás módját ós mérvét azon különleges kedvezményekben tartom megállapitandónak, a melyek a fentiek szerint a bodrogközi gazdasági vasútnak is megadatnának. Tisztelettel felemlítem, hogy e különleges kedvezmények engedélyezése végeredményében a m. kir. államvasutakra, illetve közvetve az államra újabb Képv. irom'ány. 1910—1915; XV. kötet. 19
