Képviselőházi irományok, 1910. XII. kötet • 348-390., XXXVIII-XL. sz.

Irományszámok - 1910-358. Törvényjavaslat a vizjogról szóló 1885:XXIII. t.-cz. kiegészitéséről és módositásáról

240 358. szám. Az ezen §-ban megállapított vízmennyiségeknél már számításba vétetett, hogy többé-kevésbé kezdetleges viszonyaink között nem lehet a minimumra lemenni, hanem oly értékeket lehet csak megállapítani, melyek megtartása nem követeli a fennálló vízhasználatoknak költséges átalakítását. Ha a vízhasználatok ezen rendezésénél a meglevő műveknek bárminemű átalakítására volna szükség, annak költségeit az uj engedélyes tartozik viselni, mint a ki annak hasznát is élvezi. A 16. szakaszban az nyer megállapítást, hogy az ott megjelölt víztárolók és viziműveknél az engedély tartama különös figyelmet érdemlő esetekben 50 éven túl, de legfeljebb 90 évben állapitható meg. Ez a rendelkezés a miatt szükséges, hogy a nagy költséget igénylő vízerőműveknek financzirozása akadályokba ne ütközzék. 17. §. A vízjogi törvény 34. §-a azt az elvet emeli érvényre, hogy vízhiány beálltával a hiányt a vízhasználatra jogosultak között az tartozik tűrni, a kinek a viz használatához legújabb a jogosítványa. A javaslat 10. §-ában említett vízerőművekre és a községi (városi), valamint vasúti vízvezetékekre ennek az elvnek alkalmazásából előálló veszteség számos esetben sokszorosan felülmúlná ama kártalanítási összegeket, melyeket a jelen szakasz alapján igénybevehető áthárítás czímén a szóban forgó víziművek engedélyeseinek az elsőbbséggel biró vízhasználatok részére fizetniök kell. Erre való tekintettel is indokolt lehetőséget nyújtani arra, hogy vízhiány ellen kellően védekezhessenek. A 18. §. azt kívánja biztosítani, hogy víztárolók által gyűjtött viz, a mennyiben az az eredeti czél veszélyeztetése nélkül lehetséges, minél nagyobb kihasználást nyerhessen. 19—20. §. Arra a nagy szerepre való tekintettel, a melynek betöltésére a nagyobb vizerők közgazdaságunk fejlesztésénél hivatva lesznek, gondoskodni kell arról, hogy az állam az iparfejlesztés, vontatás és mezőgazdasági czélokra alkalmas nagyobb vizerőket külön rendelkezésre fentarthassa és kivehesse a magánüzérkedés köréből. Egyes élelmesebb vállalkozók számos értékes vizierőt vettek fel, azokra az első fokú hatóságtól engedélyt kértek és azt megkapva, azzal jórészben házalni jártak. Szükségesnek mutatkozik tehát rendelkezni oly irányban, * hogy a nagyobb vizerők engedélyezése iránti kérvények előzetesen a kormányhoz terjesztessenek fel, nehogy annak a kormány elkerülésével való engedélyezése ennek iparfejlesztési vagy egyéb programmjára zavarólag hasson. A mennyiben a kormány a kérdéses vizerőt saját czéljára fenn nem tartja, a vállalkozó — a kiépítést — a hatósági engedély elnyerése után egy év alatt tartoznék megkezdeni. Ennek a feltételnek kikötése bár szigorúnak látszik, de az üzérkedés megakadályozása szempontjából okvetetlenül szükséges, mert különben nagyobb — 4—5 éves — határidők engedélyezése mellett éppen az üzérkedés segittetnék elő ós megakadályoztatnék, hogy más komolyabb vállalkozók kérhessenek időközben arra engedélyt. Egyébiránt lehetőséget nyújtana a törvényjavaslat arra, hogy kellően megokolt esetekben a határidő meghosszabbíttassák. Ha a külön rendelkezésre való fentartásról a kormány később lemondana, a hatósági engedély kérelmezésének útja megnyílik. Az ezen szakaszok határozmányai alá eső vizerőként olyanok állapíttattak meg, melyeknek átlagos munkaereje a 100 lóerőt meghaladja, mert