Képviselőházi irományok, 1910. XI. kötet • 280-347., XXXI-XXXVII. sz.
Irományszámok - 1910-286. Törvényjavaslat az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárról szóló 1900:XVI. és 1902:XIV. t.-cz.-ek kiegészítéséről
62 286. szám. az eddigi törvényes rendelkezések értelmében sem igényelhető pénzbeli segély, éppen a gazdasági cselédeknél a 8-—10 napi állitólagos munkaképtelenséget okozó bejelentett balesetek száma téli időben mindig sokkal nagyobb volt, mint nyáron, a mikor a gazdaságban minden munkáskézre szükség van. Németországban, hol ugyanezeket a jelenségeket szintén tapasztalták, ez ellen akként védekeznek, hogy statútumok alapján teljesen mellőzik a cselédek első 13 héten át pénzbeli segélylyel való ellátását. Részemről elégségesnek tartom az uj gazdasági cselédtörvónynyel is összhangban álló fent körülirt intézkedést, melynek utján el fogjuk érni azt, hogy a pénztár segélye ne forgácsoltassék szót, de he is legyen méltánytalanul kihasználható a gazdasági cselédek számot nem tevő apróbb baleseti sérüléseinek honorálására, hanem annál intenzivebben legyen öszpontositható a valódi nagy szerencsétlenségek minél alaposabb enyhítésére. A 8. '§. a baleset miatti rokkantsági segély megállapításánál áttér a balesetbiztosító intézményeknél általában mindenütt elfogadott azon rendszerre, melynél az, a ki a baleset miatt súlyosabb testi fogyatkozást szenvedett, e fogyatkozás mértékének megfelelően magasabb százalékú segélyezésben részesül, mint az, a kinek fogyatkozása csekélyebb jelentőségű. A mi eddigi rendszerünk mellett ugyanis a baleset miatti rokkantsági segélyre, mely változatlan fix tételben (havi 10 korona) van megállapítva, csak annak van joga, a ki a baleset miatt addigi keresetének több mint felétől elesett. E mellett a rendszer mellett — miként a gyakorlati tapasztalat mutatta — nagyon nehéz lelkiismeretesen megállapítani a segélyre való jogosultságot, s a legjobb igyekezet mellett is megtörténhetik az a méltánytalanság, hogy mig a szorgalmasabb, törekvő ember, a ki testi fogyatkozása daczára is igyekszik megfeszített munkával dolgozni, a segélytől egészben elesik, mert hiszen nyilvánvaló, hogy megkeres félannyit, mint azelőtt, addig viszont a dologkerülő csekélyebb jelentőségű fogyatkozással is belekerülhet a segélybe. A javaslatomban foglalt rendszer elfogadása mellett nemcsak azt fogjuk elérni, hogy a sególymegoszlás igazságosabb lesz és a testi fogyatkozásban szenvedők szorgalmát károsan nem befolyásolhatja, hanem az eddigiekhez képest nagy kedvezményben részesítjük a sérülteket, a midőn teljes munkaképtelenség esetére a segélyt az eddiginek kétszeresére emeljük fel, s nemcsak azokat részesítjük segélyben, a kiknek munkaképessége 50°/o-nál alább szállott, hanem már azokat is, a kiknek' munkabírása 25°/o-os csökkenést szenvedett. Ennél csekélyebb fogyatkozás figyelembe vétele a földmívesnép specziális életviszonyaira való tekintettel indokolatlan terheket róna az intézményre. Annak megállapítása tekintetében, hogy a baleseti sérülések által okozott különböző testi fogyatkozásoknak a munkabírás mily százalékú csökkenése felel meg, egyelőre a német birodalomban, valamint Ausztriában e részben követett és táblázatos kimutatásokban ismertetett gyakorlat lesz irányadóul veendő. Javaslatom egyik leghumánusabb része éppen ennek a szakasznak azon intézkedése, mely évi 240 korona járadékkal kivan gondoskodni a baleset folytán teljesen elnyomorodottak tisztességes megélhetéséről a nélkül, hogy azok másoknak kegyelmére legyenek utalva. De figyelemmel arra, hogy a gazdasági munkában végleg elnyomorodottak legnagyobb része az etetést igénylő takarmányelőkészitő és cséplőgépek, valamint ezek* mozgonyainak és
