Képviselőházi irományok, 1910. XI. kötet • 280-347., XXXI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1910-286. Törvényjavaslat az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárról szóló 1900:XVI. és 1902:XIV. t.-cz.-ek kiegészítéséről

286 szám. 63 járgányainak áldozata, már ez alkalommal reá kell mutatnom arra, hogy miután az ipari és gyári munkások baleset elleni védelméről már az 1893. évi XXVIII. t.-cz.-ben megfelelően gondoskodva van, nagyon kivánatos lenne, ha a baleset veszélyének nem kevésbé kitett gazdasági gépmunkások baleset elleni védelme érdekében is történnék gondoskodás, ós megfelelő módon előkészíttetnék, hogy legalább pár évi időhaladék alatt ezen általam emiitett gazdasági gépeknél minálunk is alkalmazásba vétessenek a balesetek elhárítására alkalmas oly óvóintézkedések, a melyek különösen Németországban a gazdasági üzemekre kötelezően elő vannak irva és óvenkint nagy százalékát mentik meg a gazdasági munkásoknak a baleset folytán való elnyomorodástól. A 9. § a baleset folytán elhunytak családjának segélyezésén eszközöl igen nagy javitást, a midőn kimondja, hogy a családnak az eddigi törvényes rendelkezések szerint járó segély, a hátrahagyott 14 éven aluli árvák száma arányában növekedik. És pedig, ha 3 ilyen árva van 500 korona, ha 4 ilyen árva van 600 korona, ha 5 ilyen ái;va van 700 korona és ha 6 vagy ennél több ilyen árva van 800 korona, vagyis az eddiginek kétszerese lesz a haláleseti segély. Ezen intézkedés, mely az árvák segélyezésénél az adott anyagi eszközök mellett a lehetőség legvégső határáig megy el, a humanitás és szocziálpolitikai jelentőség szempontjából indokolásra nem szorul. A 10. §. a szerzett jogok érintetlen hagyásával a baleseti segélyezésre általában kiterjeszti azt a rendelkezést, mely a gazdasági gépmunkásaink kötvényes biztosításánál eddig is érvényben volt, s a melyet az ipari munkások biztositó intézményére nézve az 1907 : XIX. t.-cz. 65. §-a állit fel szabályul, hogy t. i. az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár többszörös biztositás esetén is csak egyszeres pénzbeli segélyeket tartozik a tag részére nyújtani. A mi intézményünk

1 eredeti czélja az, hogy oly biztositást nyújtson, mely a földmívesnóp átlagos igényeinek mindenben megfelel; ezért a segélyek az állami támogatás figyelembe vételével oly összegekben vannak megállapítva, melyek elégségesek arra, hogy a földmívesnép tényleges szükségét kielégítsék. Ennél az intézménynél is czélt tévesztett dolog lenne tehát alkalmat adni arra, hogy ha, valaki véletlenül többszörösen jut bele a biztosításba, a tényleges szükség mértékén tul vehesse igénybe az állami támogatást. A nem véletlen, hanem tervszerű többszörös balesetbiztosítás terén pedig igen keserű gyakorlati tapasztalatai vannak az intézménynek. Nem akarom hosszasan felsorolni, mily számos eset volt, a midőn a többszörös balesetbiztosítás az illetőket a pénztár megrövidítésére ösztönözte, csak röviden annyit említek meg, hogy nem egy esetben volt kénytelen a pénztár egész vagyont kifizetni egyeseknek oly sérülés czímén, mely pár hót alatt gyógyult; látszott a baleset ismétlődéséből, hogy tervszerű támadás volt a pénztár ellen, de azért törvényes úton nem lehetett semmit ellene tenni. Minthogy pedig a pénztárnak nem lehet czóJja az, hogy a balesetből az illetők meggazdagodjanak, a mi az intézményre nézve nemcsak anyagi, de morális kárt is jelent, hanem egyedül megvalósítandó czélja e téren csupán az, hogy a baleset folytán munkaképtelenné vált egyéneknek elmaradt keresményét pótolja, a balesetbiztosítás terén a többszörös biztositást a legszűkebb határok közé kell szorítanunk oly módon, a hogy azt javaslatom megszabja, a midőn erre csakis azoknak adja meg a lehetőséget, a kik a központi igazgatóságtól a rendes tagok első vagy második csoportjában több tagsági könyv váltására nyertek előzetes engedélyt. Az előzetes engedély megadásánál az igazgató-