Képviselőházi irományok, 1910. XI. kötet • 280-347., XXXI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1910-286. Törvényjavaslat az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárról szóló 1900:XVI. és 1902:XIV. t.-cz.-ek kiegészítéséről

286. szám. 61 csak az ötnél több tagsági könyv váltását kötötte az igazgatóság engedélyéhez, e téren elegendő védekezési eszközül nem bizonyult, javaslatom kimondja egyrészt, hogy e csoportokban egynél több tagsági könyvet is már csak a központi igazgatóság előzetes engedélyével szabad egy tag részére kiállítani, másrészt, hogy a rendkívüli tag egynél több tagsági igazolványt nem válthat. A 6. §. a harmadik csoportbeli rendes tagságot megnyitja az 50—60 év közötti egyének részére is, életkoruknak megfelelően oly összegű segélyt biztositván haláluk esetére, mely a földmíves nép igényeinek megfelel. Miután e biztosítás ily értelmű kiterjesztése a megejtett mathematikai számitások szerint a pénztárra ujabb terhet nem hárit, nincs semmi akadálya annak, hogy a földmívesnép köréből ez iránt felhangzott óhaj teljesítése elől elzárkózzunk. A haláleseti biztosítás az, a melyre a magyar földmívesnépben megvan az immár egy korábbi nemzedéktől örökölt, tehát már is meggyökeresedett hajlandóság. Ezt bizonyítják a vidékenkint nagy számban fennálló temetkezési egyletek. Ez egyletek azonban, miként a tapasztalat mutatta, azzal a szervezettel, a melylyel általában létesülni szoktak, nem képesek az elébük kitűzött czél megvalósítására, hanem rövidebb-hosszabb idei működés után úgyszólván kivétel nélkül felszámolás alá kerülnek. Épen ez volt az oka annak, hogy az 1902 : XIV. t.-cz. megalkotásakor a törvényhozás megadta a lehetőséget arra, hogy ez egyletek a pénztárba beolvasztassanak. Ha most a legolcsóbb rendes tagságot haláleseti biztosításával megnyitjuk azon korban levő egyének előtt is, a mely kor ezen egyletek tagjai zömének megfelel, nagyban megkönnyítjük a pénztárnak e téreni működését is, mert bár javast latom törvénynyé emelése esetén ezen egyletek átvételénél felhasználandó"^ lesz az az expediens is, hogy az egyleti tagok egy része a korhatár nélküí^T/^. nyugdíj csoportba vétessék át, mégis nagy könnyebbség lesz, ha azok az ><*Ü-•' 50—60 éves tagok, a kik nem akarnak évi 10 korona tagsági díjat fizetni s akikben csupán a haláleseti segély biztosítására van meg a hajlandóság, ezt a czélt, a melyet a temetkezési egylet kebelében elérni nem tudtak, megvalósíthatják a pénztárba való átlépés utján olyan alacsony tagsági díj mellett, mely jóval csekélyebb a vidéki temetkezési egyletek által szedett díjak átlagánál. A 7. §. a baleset által okozott munkaképtelenség esetén a napi egykoronás segélyt az eddiginél Í0 nappal hosszabb időre adja meg. Ugj^ane kedvezményt kiterjeszti a munkaadók részére adandó kártalanításra is, oly megszorítással, hogy gazdasági cselédjeik balesetei alkalmával az egykoronás napisegély-megtérités a munkaadó egynegyedévi ellátási kötelezettségével szemben nem a baleset napjától, hanem a balesetet követő első két hét elteltétől veszi csak kezdetét. A valóban súlyos baleseteknél ezzel a módosítással a munkaadók jóval kedvezőbb helyzetbe jutnak, mert az eddigi törvényes rendelkezések értelmében, ha egy negyedévig volt munka képtelen a cselédjük, az általuk kiszolgáltatott ellátás ellenében csak 60 korona kárpótlást kaptak, mig ezentúl 70 koronát fognak kapni. A módosítás főleg csak a számot nem tevő apróbb baleseti sérüléseket érinti, a melyekkel jól tudjuk, hogy az intézmény felállítása előtt a cselédek vígan dolgoztak, mig az intézmény működése óta ezen apró sérülések kártalanítása azt eredményezte, hogy egyes vidékeken, főleg szorgos munka idején kivül a munkaadók valósággal hasznot húztak cselédjeik sérüléseiből, a mi pedig a pénztárnak czólja nem lehet. Ezt tanúsítja az a körülmény, hogy figyelemmel arra, miszerint 8 napnál rövidebb ideig tartó munkaképtelenség alapján