Képviselőházi irományok, 1910. XI. kötet • 280-347., XXXI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1910-286. Törvényjavaslat az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárról szóló 1900:XVI. és 1902:XIV. t.-cz.-ek kiegészítéséről

56 286. szám. Melleidet a 286 számú irományhoz. Indokolás .,az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárról szóló 1900 : XVI. és 1902 : XIV. t.-czikkek kiegészítéséről" szóló törvényjavaslathoz. A Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárról szóló 1900 : XVI. t.-czikknek az 1902 : XIV. t.-cz. által történt kiegószitóse alkalmával a törvény indokolásában hangsúlyoztatott, hogy a kiegészités által a gazdasági munkások és cselédek biztosítását czélzó intézmény kiépitése befejezve nincs, s hogy csak előnyére válhatik az intézménynek, ha fejlesztése iránt időnkint a szerzett tapasztalatok alapján fokozatosan történik intézkedés. Az azóta lefolyt több mint nyolcz év tapasztalatai ismét bő anyagot szolgáltattak arra, hogy mily irányban kívánatos és lehetséges a gazdasági . munkások és cselédek biztosítására szolgáló intézményünket fokozatosan tovább fejlesztenünk. Mindenekelőtt utalnom kell arra, hogy az intézmény a kötelező balesetbiztosítás terén teljesen betöltötte hivatását abban a keretben, a melyet számára a törvények kijelöltek, s hogy általában a törvényben reábízott feladatoknak mindenben lelkiismeretesen megfelelt, sőt külön alapitványaiból rendszeresen oly segélyezést is nyújtott, a mire a törvények értelmében kötelezhető nem lett volna. Mindazonáltal az önkéntes biztosítás, nevezetesen a rokkantság esetére való biztosítás az utóbbi években nem terjedt oly mértékben, a hogy kívánatos lett volna. A gyakorlati tapasztalat azt mutatta, hogy rokkantság esetére való biztositásunk kellő elterjedésének két főakadálya van. Az egyik főakadály az, hogy ebbe a biztosításba a jelenlegi törvényes szabályok szerint csak 35 évesnél fiatalabb embereket lehet felvenni. Már pedig tudjuk, hogy a fiatal ember nem szívesen gondol az öregségre, a halálra, az még élvezni akarja az életet, nem pedig az alkony idejére félrerakni. A jövő felől való aggodalmat és a lövőről való gondoskodás iránti hajlandóságot nkább az öregebb kor hozza magával. A míg tehát a nyugdíjbiztosítást az öregebbek előtt meg nem nyitjuk, addig e téren kielégítő eredményeket elérni nem fogunk. Miután pedig arra, hogy a jövőről való gondoskodás iránti hajlandóság mely korban szokott bekövetkezni, positiv mértéket felállítani nem lehet, czélunknak csakis akkor felelünk meg, ha kimond-