Képviselőházi irományok, 1910. XI. kötet • 280-347., XXXI-XXXVII. sz.
Irományszámok - 1910-280. A közigazgatási bizottság jelentése a Nordatlantischer DampferlinienVerbandban (Continental Pool) egyesült gőzhajós-társaságok részére kivándorlók szállitására adott engedélyek tárgyában 248. szám alatt beadott belügyministeri jelentésről
8 280. szám. A belügyminister úr ezen ajánlatot elfogadta, a 600.000 korona követelését 100.000 ellenében elejtette azzal az indokolással, hogy szerződésszerű kötelezfetés nem létezik, tehát nincs rá kilátás, hogy a 600.000 korona fejadó-hátralók a társulatokon eredménynyel behajtható legyen. A belügyminister úrnak ez a magának imputált joga, hogy törvényhozási felhatalmazás hijján követeléseket elengedjen, akár biztosaknak látszanak azok lenni, akár nem, nemcsak hogy a leghatározottabban kétségbevonható, hanem egyáltalán el nem ismerhető. A követelésnek teljes összegben levő befizetése a szerződés megkötésének, illetőleg az engedély megadásának kell, hogy legelső feltótele legyen. A követelés jogosságához szó nem fér. A belügyminister úrnak az itt irodákat, pénztárakat fentartó adós vállalatokkal szemben számtalan módja van arra, hogy a követelést érvényesitbesse, tehát az az indokolás, hogy az behajthatatlan, nemcsak hogy meg nem áll, hanem ezen alakjában tarthatatlan is. A belügyminister úr az által, hogy szabad kezet engedett az öt külföldi vállalatnak, hogy a hírhedt Missler czéget a konczesszió megadása által legalizálta, szakitott hivatali elődeinek a gyakorlatban bevált azon kivándorlási politikájával, mely legfőképen arra irányult, hogy a kivándorlásra való csábitás lehetőleg szűk korlátok közzé szorittassék, hogy a kivándorlók feletti felügyelet mindaddig az időig, mig rendeltetési helyüket el nem érik, a magyar állam által gyakoroltathassék, szakitott. A belügyminister úr hivatali elődeinek azon minden oldalon csakis dicsérettel elismert amaz igyekezetét, hogy a kivándorlás nemzeti alapon szerveztessók, melynek első feltétele, hogy létesíttessék egy magyar vonal, mely a kivándorlást lebonyolítani hivatva lenne, ha nem is örökre, hanem mindenesetre igen hosszú időre lehetetlenné tette. A belügyminister úr által kötött szerződés egyáltalán nem nyújt kilátást arra, hogy a kivándorlás irányítása, a kivándorlók érdeke, a kivándorlásra való csábitás megfelelően szabályozottnak volna tekinthető; maga a szerződés részben nyert törvénysértések, részben pedig a törvény szellemének ós helyes mtencziójának megkerülésével jött létre, azért ezen különvéleményemet azzal a kéréssel van szerencsém a t. Ház elé terjeszteni, hogy a t. Ház a szerződést és a megadott konczessziót tudomásul ne vegye s egyúttal utasítsa a belügyminister urat, hogy a szerződést annak 1. §-ában biztosított jogánál fogva az első év leteltével mondja fel s mint az ország érdekeinek meg nem felelőt, bontsa végleg fel. Budapest, 1911. évi május hó 12. Beadja: Szmrecsányi György s. k, orsz. képviselő.