Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.
Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről
82 276. szám. 13. A katonai fegyelmi fenyitö hatalom a nem tényleges állományú tisztekre és legénységre is a javaslatban meghatározott esetekben kiterjesztetik, mert előfordult esetek az ily kiterjesztést a haderő érdekében megkívánják. Az ebben rejlő szigorítás azonban nem támadja meg azt az elvet, hogy a nem tényleges állományú katonák minden polgári viszonyaikra nézve valamint bűnvádi és rendőri ügyekben a polgári bíróságok és hatóságok alatt állanak (1. 51. §.). 14. Büntető rendelkezések. Fontos újítása a javaslatnak, hogy a védkötelezettség elleni bűncselekmények jogkövetkezményei — a ma érvényes törvénytől eltérőleg — egy szakaszba (1. 70. §.) egyesitettek és egyúttal az a kétségtelenül jelentős elv jutott kifejezésre, hogy ezek a jogkövetkezmények csak a birói Ítélet meghozatala után (annak folyományakép) léphetnek hatályba. Ezzel megszűnik a birói és a közigazgatási eljárásnak az a bifurcátiója, amely a mai véderőtörvény szerint fennáll s mely mellett a közigazgatási hatóság bizonyos joghátrányok (korosztály és sorsszám rendjén kívüli állítás és szolgálathosszabbitás) kiszabásánál a birói ítélettől függetlenül jár el. Egy másik nevezetesebb ujitása a javaslatnak az is, hogy a tényleges szolgálati időnek — a szóbanforgó bűncselekmények némelyikének elkövetése esetében — büntetésből való meghosszabbítása (a mai 2 év helyett) egy évnél többre nem terjedhet. Azonban az elitéltnek a tényleges szolgálat alatt tanúsított kifogástalan magaviselete esetében a honvédelmi minister — a közös haderőhöz tartozókra nézve a hadügyministerrel egyetértőleg — a szolgálati kötelezettségnek ezt a meghosszabbítását egészen vagy részben elengedheti (70. §. utolsó bekezdése). A javaslat büntető rendelkezései egyébként a büntető sanctiót némi tekintetben súlyosbítják az eddigihez képest, a kihágási eljárásban pedig a büntetőparancs alkalmazását is megengedik. , , 15. A büntetőjogi viszonosság Ausztriával szemben. Az eddigi véderőtörvény azt a rendelkezést tartalmazta, hogy, ha magyar állampolgár Ausztria területén követett el véderő elleni kihágást, a magyar törvény ellen elkövetett eme kihágásért őt ausztriai hatóság az osztrák véderőtörvény alapján büntette meg s viszont az osztrák törvény ellen Magyarország területén osztrák állampolgár által' elkövetett kihágásért magyar hatóság a magyar törvény alapján itélt (1. 1889: VI. t.-cz. 69. §.). A javaslat 79. §-a most ugy Ausztriára, mint Bosznia- és Herczegovinára nézve akként oldja meg a kérdést, hogy minden büntető ügyben és igy a kihágási ügyekben is kimondja a kölcsönös közigazgatási utón való visszakisérés lehetőségét, illetőleg a saját hatóság kívánságára megállapítja a közigazgatási utón való visszakisérés kötelezettségét, i Továbbá ugyancsak a viszonosság föltétele mellett megállapítja a magyar hatóságoknak azt a kötelességét, hogy az ausztriai hatóságoknak kihágás miatt hozott Ítéleteit az itt tartózkodó osztrák állampolgárokon végre kell hajtaniok. 1 I 16. Az állitásköteles szökevények ellen alkalmazható kivételes intézkedések. A mai véderőtörvény 46. §-a messzemenő, most már alig végrehajtható kivételes intézkedések megtételére ' hatalmazta föl a honvédelmi ministert, például katonai végrehajtást is. lehetett volna alkalmazni. j Ezzel szemben a javaslat 17. §-ának 4 a) pontja a mostani viszonyoknak megfelelően a kivételes rendelkezéseket újból szabályozza. Ily kivételes rendszabályok, melyeket a honvédelmi minister életbe léptethet: a) az útlevelek kiállításának beszüntetése férfiszemélyek számára; b) állításra megidézett, de meg nem jelent állitásköteleseknek 1.000 koronáig való megbírságolása; c) az egy izben már előállott állitásköteleseknek ugyanabban az évben külön sorozóbizottságok elé i rendelése és uj osztályozása. 17. Végrehajtási záradék. A ma érvényben levő véderőtörvény 80. §-ának utolsó bekezdése a törvény végrehajtásával a honvédelmi ministert bizza ugyan meg, de általában a közös hadügyministerrel egyetértő eljárásra kötelezi. E javaslat 88. §-a a törvény végrehajtásával a honvédelmi-, a biróságok hatáskörét érintő rendelkezések tekintetében pedig az igazságügyi ministert, illetőleg a bánt bizza meg, s a honvédelmi ministert csak az általános rendelkezéseknek, valamint azoknak az intézkedéseknek a megtételében utalja a hadügyministerrel egyetértő eljárásra, amelyek a közös haderő hatóságaira vagy személyeire vonatkoznak és a törvény által kizárólag a honvédelmi minister hatáskörébe nem utaltattak. Ezek azok a jelentősebb változások, amelyek a mai véderőtörvény tartalmával szemben a javaslat megfelelő rendelkezéseiben mutatkoznak. A csekélyebb jelentőségű változások, a javaslat egyes szakaszaira vonatkozó indokolásban taglaltainak.
