Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.

Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről

276. szám. 83 JB. Részletes indokolás az egyes szakaszokhoz. I. FEJEZET. Általános rendelkezések. Az 1. §-hoz. Az általános hadkötelezettség elve abban az alakban, hogy minden állampolgár ezt a kötelezettségét egyenlő módon teljesítse, részint a testi alkalmasság különböző mértéke, részint egyéb okokból meg nem valósitható. Annak tehát, hogy az állampolgárok nem egyenlő módon teljesitik a hadkötelezettséget, már ott kifejezésre kell jutni a törvényben, ahol az általános hadkötelezettség elve kimondatik, ami pedig az eddigi törvény 1. §-ában meg nem történt. Erre való tekintettel az 1. §. első bekezdése kimondja, hogy a hadkötelezettséget kiki e törvénynek rá vonatkozó rendelkezései szerint teljesiti, azaz hogy a katonai szolgálatra alkalmasak is másként, mint a csupán népfölkelésre alkalmasak. Továbbá meg kell határozni a törvényben a hadkötelezettség fogalmi körét is, amit a ma érvényben levő törvény szintén elmulaszt. Minden állampolgár ugyanis nem teljesít katonai szolgálatot, mert arra testileg vagy szellemileg alkalmatlan, sőt a népfölkelési kötelezettség sem terheli azokat, kik ily szolgálatnak a teljesítésére fegyver nélkül sem alkalmasak. Ki kell tehát fejezni a törvényben azt is, hogy a hadkötelezettség fogalma nem csak a szolgálati, hanem a népfölkelési kötelezettséget is tartalmazza. Az általános hadkötelezettségből kifolyólag továbbá minden állampolgár férfit terhel az a kötelesség is, hogy az alkalmasságot megállapító sorozóbizottság előtt megjelenjék és magát, vizsgálatnak és határozathozatalnak alávesse. A hadkötelezettséggel tehát szorosan összefügg és annak mintegy alapja az állítási kötelezettség, mely ily, módon magának a hadkötelezettségnek is részévé válik. Emez okoknál fogva az 1. §. megállapítja, hogy a hadkötelezettség az állítási kötelezettséget éppen ugy magába foglalja, mint a szolgálati és a népfölkelési kötelezettséget. Végre meg kell jegyeznem, hogy az eddigi törvényben használt „védelmi kötelezettség" vagy „védkötelezettség" kifejezés helyett a „hadkötelezettség" kifejezésnek a használatát azért látszott helyesnek elfogadni, mert a j hadkötelezettség nyelvtanilag is jobban képzett szó, mint a védkötelezettség, továbbá mert inkább kifejezi azt a fogalmat, amit a törvény kifejezni akar. - • . A 2. §-hoz. A fegyveres erő részint közös, részint nem közös alkotórészekből áll. A hadsereg és a hadi tengerészet közös, ellenben a honvédség és a népfölkelés nem az. Hogy ez magában a törvényben is kifejezésre jusson és hogy a közös részeknek összefoglaló nevük is legyen, szükségessé vált egy uj kifejezést használatba venni s ez „a közös haderő", mely a közös hadsereget és hadi tengerészetet együtt," összefoglalva jelenti. A 3. §-hoz. . A közös haderő hivatását ez a szakasz akként határozza meg, mint az 1889. évi VI. t.-cz. 3. §-a. Eltérés csak az, hogy a közös hadsereg és hadi tengerészet itt egy kifejezéssel együttesen van jelezve és hogy „a monarchia mindkét állama" kifejezés helyett „az osztrák-magyar monarchia, vagyis az Ő császári és apostoli királyi Felsége uralkodása alatt álló összes országok területe" kifejezés használtatik. Ezzel ugyanis jobban kifejezésre jut az a gondolat, hogy a közös haderő Boszniát és Herczegovinát is hivatva van megvédeni, holott ezek a tartományok ez idő szerint sem az egyik, sem a másik államhoz kapcsolva nincsenek. >••« A 4. §-hoz. E szakaszban az 1889. évi VI. t.-cz.-nek a honvédségre vonatkozó 4. és 57. §-ai foglaltattak össze, mert e két szakasz tartalma egymással szorosan összefügg s az egyik éppen ugy a törvény általános és a védelmi rendszer alapját megállapító rendelkezését tartalmazza, mint a másik. Az első bekezdés az 1889. évi VI. t.-cz. 4. §-át tartalmazza és így megokolást nem igényel, utolsó bekezdésében pedig kifejezésre jut az, hogy a honvédségről szóló törvény rendelkezéseit ez a törvény nem érinti, csak anynyiban, amennyiben kifejezetten utal a honvédségre; továbbá, hogy a honvédségről külön törvény fog alkottatni. A második bekezdés az 1889. évi VI. t.-cz. 57. §-ának első és utolsó bekezdését szószerint tartalmazza és így megokolást szintén nem igényel.