Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.
Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről
80 276. szám. Ha tehát a törvényben erre nézve meghatározott föltételek valamelyike hiányzik, bármilyen különös méltánylást érdemlő körülmények szóljanak is a kedvezményben részesités mellett, ma az ily katona a póttartalékba át nem helyezhető, hanem csupán a katonai hatóság által tartósan szabadságolható. Minthogy azonban a katonai hatóságok a magánviszonyok elbírálásánál sokkal szigorúbbak, mint a polgári hatóságok, mert tartós szabadságolás esetén pótlegény felszámításának helye nincsen és igy minden szabadságolás az állományviszonyokat rontja, jelenleg ez a szabadságolás csak szórványosan fordul elő, ami miatt sok egyéni érdek szenved oly esetben, amikor különös viszonyok a magánérdek figyelembevételét kívánnák. Ezen segit a javaslat 32. §-a, mely szerint ily különös méltánylást érdemlő körülmények fönnállása esetén olyanok is áthelyezhetők a póttartalékba, akiknél a törvényben erre megkívánt feltótelek valamelyike hiányzik. Az ez iránt benyújtott kérvények alapján tehát az ujonczjutalókba besorozottak négy százalékát, természetesen pótlegényfelszámitás mellett a honvédelmi minister apóttartalékba fogja helyezhetni, miáltal sok oly katona, aki eddig csak tartós szabadságolásban részesülhetett volna, de a szigorúbb eljárás miatt még sem szabadságoltatott, fog a póttartalékba utalás kedvezményében részesülni. A maximális ujonczjutalékok teljes fedezése esetében a magyar szent korona országaiban a közös haderőbe beosztott egyének közül 2.727, a m. kir. honvédségbe beosztottak közül pedig 1.000 fő lesz a szóbanforgó kedvezményben részesíthető. Nagyobb százaléknak fixirozása azért nem lehetséges, mert különben a kedvezményben részesítettek nagy száma az ujonczszükségletet növelő pótlegények számát annyira emelné, hogy az ujonczszükséglet a következő évben nem volna fedezhető. ; Az emiitett kedvezményre való igényjogosultságot magában a javaslatban taxatíve körülhatárolni termesze-: tesen nem lehet. Hogy azonban a kedvezmény odaítélésére mégis bizonyos irányadó elvek jussanak kifejezésre, a j végrehajtási utasításban ezek megközelítőleg meg fognak állapíttatni. , , így pl. ebben a kedvezményben részesíthető lesz: a) az oly egyén, aki a javaslat 30-ik §-ában meghatározott mezei gazdaságban gazdálkodik és ezt a bü*- j tokot, amely annak idejében törvényes öröklés utján amúgy is reá háramlanék, keresetképtelen atyja (nagyatyja) vagy j özvegy anyja (nagyanyja) még életében az illető egyén tulajdonává tette; i) az az egyén, akitől a szülők (nagyszülők) gazdaságának vagy más vállalatának vezetése függ és igy a családtagok eltartása szempontjából e működésben nélkülözhetetlen; továbbá megadható a kedvezmény c) ha az eltartás szempontjából a felmentetni kért egyénen kivül még tekintetbe jöhető egyetlen családtag eltűnt, elhalálozása azonban jogérvényesen be nem igazolható; d) a férjétől bíróilag elvált vagy elválasztott anya eltartása érdekében, ha a volt férj nejének eltartására nem kötelezhető, vagy e kötelezettségének nem felel meg. Végül a kedvezmények kiterjesztésével kapcsolatban említem meg a javaslat 33. §-ának azt a szintén nagyfontosságú •— és a mai törvényből teljesen hiányzó — rendelkezését, mely szerint bizonyos rendkívüli méltánylást érdemlő esetekben az érdekelt ujonczoknak tényleges szolgálata elhalasztható annak az évnek október 1-jéig, melyben életüknek 24-ik évét betöltik. ' • 7. A kedvezmények megadására vonatkozó hatáskör. Ismeretes dolog, hogy a ma érvényes törvény a kedvezmények megadására vonatkozólag a honvédelmi ministernek nem biztosit teljes hatáskört, hanem az ily kedvezmények odaítélésében a kérvények harmadfokban való elintézése alkalmával a hadügyministernek befolyása is érvényesül. Ép ezért régi óhaj, mely az úgynevezett kilenczes bizottság programmjában is kifejezésre jutott, hogy a kedvezmények megadásának legfőbb hatóságává kizárólag a honvédelmi minister tétessék. Ez az óhaj kielégítést nyer a javaslat 34. §-ának rendelkezései folytán, amelyek szerint az egyévi tényleges szolgálat kedvezményének, valamint a javaslat 29., 30., 31. és 82. §-aiban foglalt kedvezményeknek kérdésében, továbbá a 20. §. szerinti kétévi tényleges szolgálat engedélyezésének kérdésében, úgyszintén a tényleges szolgálat elhalasztásának a 31. §. alapján való engedélyezése iránt végső fokban a honvédelmi minister önállóan határoz. A hadügyministerrel egyetértőleg való határozathozatal csak a gépészeti szakra képzett önkénteseknek a haditengerészetnél teljesíthető kétévi tényleges szolgálatra bocsátása kérdésében (1. a javaslat 28. §-át) kívántatik meg; a hadügyminister pedig csupán abban a kérdésben határoz önállóan, vájjon valamely közös hadseregbeli ujoncznak megengedtessék-e a tényleges szolgálat elhalasztása.
