Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.
Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről
76 276. szám. Miután tehát a tényleges szolgálati kötelezettségüknek eleget tett egyévi önkénteseknek tartalékos tisztként való alkalmazása csak az arra igazán méltó ifjakat fogja érni, a javaslatba a mai törvénytől eltérően a tartalékos tiszti vizsga kötelező letételére vonatkozólag nem vétetett fel rendelkezés, aminek további folyománya az, hogy az egyévi önkéntesek egy második tényleges szolgálati év lerovására nem lesznek kötelezhetők. A ma érvényes vódtörvény megalkotásakor más volt a helyzet. Akkor még igen csekély volt a tartalékos tisztek létszáma, ugy hogy — az 1868-iM védtörvénynek meg nem felelő rendelkezései folytán — e hiányok pótlásáról kellett gondoskodnunk. Ezért vált szükségessé a vizsgakényszernek a ma érvényes törvényben való kimondása, továbbá annak lehetővé tétele, hogy a vizsgát le nem tevő elemek egy második szolgálati év teljesítésére szoríttassanak. Megokolttá tette e rendelkezésnek a törvénybe való fölvételét az a szempont, hogy az állam azoktól, akiknek kedvezményt nyújt, viszontszolgálatokat követelhet. Az állam tehát joggal elvárhatta az egyévi önkéntesektől azt, hogy — a tartalékos tiszti létszám fedezhetése érdekében. — a tartalékos tiszti rang elérésére törekedjenek^ azokkal szemben pedig, akik e várakozásnak nem feleltek meg, méltán élhetett retorzióval, vagyis az egy évi szolgálat kedvezményének elvonásával. Az azóta eltelt két évtized tapasztalata alapján elmondhatjuk, hogy a jelzett két rendelkezés a kivánt sikert nem eredményezte. A közvélemény nyomása alatt — de más emberséges szempontból is — igen enyhe eljárás követtetett a vizsgák alkalmával. Ennek folytán nagy volt a képesítettek száma, de aránylag csekély a valóban alkalmasoké. Második évi szolgálat lerovására ritkán köteleztek egyévi önkénteseket. Az utóbbi évek fol vama alatt az ilyeneknek nagy részét is adminisztratív utón szabadságolták. Csakis olyankor kívánták meg a második év leszolgálását, ha az illető a vizsga le nem tevése mellett igazán csekély buzgalmat és lanyha érdeklődést tanúsított a katonai szolgálat iránt és azonfelül még magaviselete sem volt erkölcsileg kifogástatalan. Erre az igazán enyhe gyakorlatra az vitt, hogy a csapatparancsnokok és a magasabb parancsnokok •— az adminisztratív szabadságolások iránti kérések tárgyalása alkalmával — siettek az ily elemektől szabadulni, akiknek visszatartása az egyes katonai alosztályok fegyelmi viszonyait sokszor érezhetően megzavarta. Ennek következtében a második évre való visszatartás mindinkább elveszte jogosultságát. Az ily visszatartott egyévi önkénteseknek száma ma már elenyészően csekély (2'3°/o). A legtöbb egyévi önkéntes előtt nem a tartalékos tiszti rang elnyerése a czél, hanem kizárólag a katonai szolgálatból való gyors szabadulásnak biztosítása. Az is tény, hogy az említett rangnak elérése sok egyévi önkéntesre nézve polgári életviszonyai szempontjából csak terhet jelent. Ezekre való tekintettel a javaslat a tiszti vizsga letételének kötelező voltát megszünteti. Miután azonban az egyévi önkéntesi kedvezményre való tudományos képesítést a javaslat nem szigorítja, az egyévi önkéntesek száma a jövőben csak emelkedni fog, holott kevesebb tartalékos tisztre lesz szükség, mint annak előtte. Jövőre tehát csakis azok az elemek fognak az egyévi szolgálati idő teljes tartama alatt a tartalékos tisztté való kiképzésben részesittetni, akik erre kétségtelenül alkalmasak. Azok, akik szolgálatuk első részében akár indolencziájuk, akár egyéniségük miatt a tartalékos tiszti stb. rang elérésére képteleneknek bizonyulnak, az erre való kiképzésből is elvonatnak. Ezek tényleges szolgálatuknak hátralevő részét ugy teljesitik, mint a többi katona, a tényleges szolgálatnak lerovása után pedig a katonai tudásuknak és képességüknek megfelelő rendfokozatban (esetleg mint rendfokozatnélküliek) helyeztetnek át a tartalékba. Ilykép elhárítható az, hogy a teljesen meg nem felelő elemek a tartalékos tisztek, zászlósok stb. tudományos és erkölcsi nívóját lesülyesszék. A gyakorlati keresztülvitelnél s az idevonatkozó szabályok megalkotásakor különös gond fog annak biztosítására fordíttatni, hogy egyeseiknek méltánytalan elbírálása lehetetlenné tétessék. Egy lényeges újítása a javaslatnak a 21-ik §-nak az a rendelkezése, hogy eivileg mindenki államköltségen teljesítheti az egyévi tényleges szolgálatot és saját költségén csak az fog szolgálni, aki ezt kifejezetten kéri. A ma érvényes törvény 25-ik §-a szerint a saját költségen való szolgálat volt a szabály, s az államköltségesség a kivétel. Ebben az utóbbiban csakis azok a vagyontalan ifjak voltak részesíthetők, akik valamely középiskolán (vagy ezzel egyenjogúsított iskolán) érettségit tettek, vagy pedig az általuk látogatott intézet utolsó osztályát jeles sikerrel végezték. A javaslat — mint fentebb mondatott — szakit ezzel a rendszerrel és tekintettel arra, hogy a katonai szolgálat közszolgálatnak tekintendő, az egyévi szolgálatnak az állam költségén való leszolgálhatását az igényjogosult egyének mindegyikére nézve lehetővé teszi.
