Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.
Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről
276 szám. 71 I . f és az általános védkötelezettség elvével ellentétben előnyben részesitené a fegyveres szolgálatra testileg ugyan kevésbbé I alkalmas, a katonai segédszolgálatokra azonban teljesen alkalmas egyéneket ama hadkötelesek rovására, akik polgári 1 viszonyaik rendkívüli méltánylást igénylő volta miatt már a közgazdaság érdekei szempontjából is a hadkötelezettség I teljesitése körül könnyítésekben, kedvezményekben volnának rőszesitendők. Miként ezt már más államokban is gyakorolják, nálunk sem lesz akadálya annak, hogy azok a hadkötelesek, akik a tisztán katonai szolgálat követelményeinek teljesen nem felelhetnek meg, akik azonban egyéb különleges ismereteik és kézi ügyességük folytán, amelyet hivatásos polgári, foglalkozásukban kereset czéljábői akadálytalanul • gyakorolnak, a tényleges állományban is megfelelően alkalmaztassanak és mint „segédszolgálatokra alkalmasak" (mint Írnokok, szabók, ezipészek, nyergesek, szíjgyártók, kovácsok, lakatosok, asztalosok, kádárok, molnárok, pékek, könyvkötők, könyomdászok, gépészek, villanyszerelők, gépkocsivezetők stb. stb., vagy küldönczök, végül pedig a raktárakban a felhalmozott készletek gondozása körül vagy műhelyekben) a hivatásos tudásuknak és kiképzésüknek megfelelő szolgálatra igénybe vétessenek. A „segédszolgálatokra alkalmas"-nak osztályozott legénység a megfelelő első katonai I kiképeztetés után az arczvonal szolgálatban elvileg nem fog alkalmaztatni. Mindezekkel szemben nem hallgathatom el azt, hogy a sorozási eredményeknek kedvező voltát két körülmény károsan befolyásolja. Az egyik az, hogy az ország egyes részeiben az állitásról elmaradottak száma növekedőben van. ; Ezt a kétségtelenül mostoha jelenséget a kivándorlásnak még mindig nagy mérve idézi elő. A kivándorlásnak remélI hetőleg egy pár éven belül beálló apadása, valamint azok az ujabban tett és nagyon méltányos adminisztrativ rendelI kezesek, amelyek az Európán kivüli országokba kivándorlottakra, onnan azonban néhány év múlva hazatérni akarókra nézve a hadkötelezettség teljesítését jelentékenyen megkönnyítették (állittatásuk elhalasztása, külföldön történt besoroztatásuk esetében a tényleges szolgálat megkezdésének 24-ik életévükig való elhalasztása stb. stb.), bizonyára. csökkenteni fogják a kivándorlás miatt távollevőknek ez időszerint aránylag nagy számát. A másik sajnálatos jelenség, amely azonban a külföldön is, főleg a nagy városokban és a túlnyomóan ipari foglalkozást üző vidékeken észlelhető, a városi lakosság hadképességének folytonos csökkenésében mutatkozik. Ezt a városi élet sajátos viszonyai (nehéz megélhetés, rossz lakás, kedvezőtlen egészségi viszonyok, feslettebb életmód stb.) idézik elő. E káros jelenség a közel jövőben aligha lesz orvosolható, azonban egészséges szocziáiis politika, valamint az ifjúság testi nevelésének fokozottabb gondozása mellett ezen a téren is javulásra van kilátás. Az utóbb emiitett két jelenség miatt kételyek merülhetnek fel az iránt, vájjon az e törvényjavaslat 13-ik §-ában meghatározott ujonczjutalékok a közel jövőben tényleg kiállíthatok lesznek-e? Tudvalevő, hogy e javaslat törvényerőre emelkedésének harmadik évétől kezdődőleg a* magyar szent korona a közös hadsereg részére évi 68.187 fő, a m. kir. honvédség részére évi 25.000 „ 'irt rT v vagyis összesen 93.187 fő Az ujonczállitási eredmények azt látszanak igazolni, hogy az orvosi vizsgálat szabályainak korszerű módosításával könnyű lesz elérni azt, hogy a magyar szent korona országai az őket terhelő ujonczjutalékok fedezéséhez szükséges 93.187 főt — ide nem számítva a kedvezményezetteket és az időközben szolgálatképteleneknek bizonyultakat — képesek lesznek kiállítani. De minthogy ezek az ujonczjutalékok a tervezett szolgálati idő mellett a békelétszám fedezésére nem teljesen elegendők, az ujonczjutalékoknak még nagyobb mérvben való emelése pedig több oknál fogva kerülendőnek látszik: bizonyos expedienst kell keresni, amely a békelétszám biztosítására alkalmas. Ez az expediens abból áll, hogy a két évi tényleges szolgálati idővel szervezett alakulásoknál a költségvetésileg megállapított altiszti állománynak megfelelő számú legénység a tényleges szolgálatban még egy — harmadik — éven át visszatartatík. Ezt az eljárási módot az a körülmény is szükségessé teszi, hogy egy évi tényleges szolgálat alatt oktatókul igazán használható altiszteket csak nagyon csekély számban lehet kiképezni, a két évi tényleges szolgálati időnek életbeléptetése pedig a kiképzés intensivitásának feltétlenül szükséges fokozása miatt teljesen használható altisztek nélkül igazán vakmerő kísérlet volna. Mihelyt annyi tovább szolgáló altisztünk lesz, mint a mennyit az összes újjászervezések megvalósítása után a két évi tényleges szolgálati időre szervezett alakulásoknál terveztünk, 19.100 főt kell emez alakulásoknál 3 évi tényleges szolgálatra visszatartanunk, melyből a magyar szent korona országaira körülbelül 8,000 fő esik (leszámítva e jszamból a 3 évi tényleges szolgalatra önként belépőket). De mindaddig, a mig nem lesz elegendő önként tovább szolgáló altisztünk, a Magyarországra eső körülbelül .000 főnél több magyar állampolgárt fog kelleni 3 évi tényleges szolgálatra visszatartani a két évi szolgálattal .szervezett alakulásoknál,
