Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.

Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről

276. szám. 69 szolgálat a honvédségnél is ugyanaz legyen, mint a közös hadseregnél, azaz a lovasság és lovagló tüzérség, valamint az altiszti létszámnak megfelelő mennyiség három évi tényleges szolgálatra köteleztessék. Az erre vonatkozó rendelkezések az uj honvédségi törvénybe fognak felvétetni. E helyütt megjegyzem, hogy a ma érvényes véderőtörvény 8-ik §-ának az a rendelkezése, mely szerint a közös hadsereghez beosztottak a tiz évi szolgálati idő lejárta után szolgálati kötelezettségüknek még hátralévő két évére a honvédséghez helyezendők át, a javaslat 8-ik §-ában akként módosíttatott, hogy többé nem mondatik ki iinperative a két utolsó évre a honvédséghez való áthelyezés, hanem a honvédelmi minister kívánságára a honvédség hadi állományának kiegészítésére, a közös hadsereg utolsó vagy valamely ifjabb évfolyamába tartozó egyének is áthelyezhetők a honvédséghez. Történt ez egyfelől azért, mert a közös hadseregnek hadiállománya egy évfolyamnál többet nem nélkü, lözhet, másfelől a honvédségnek ezekre a fölemelt békelétszám mellett nem lesz teljes mértékben szüksége és elkerültetik az az eddig követett visszás eljárás, hogy a hadseregtől a honvédséghez áthelyezett legénység, ugyancsak a közös hadseregnek háború esetén visszaadassék. Az eddig követett gyakorlatnak fentartása a jövőben már csak azért sem birna jelentőséggel, mert a szolgálati kötelezettségük tizenegyedik és tizenkettedik évében álló egyének a javaslat 48. §-a értelmében nem hívhatók be fegyvergyakorlatra. 2. A közös haderő és a honvédség ujonczjutalékainak nagysága. A ma érvényes ujonczjutalékok nagysága 22 év óta nem változván, azok ma már minden tekintetben elégteleneknek bizonyulnak. Azoknak felemelését — miként ez az általános indokolásban bőven kifejtetett •— nemcsak a két évi tényleges szolgálatra való áttérés követeli, hanem azok az elmellőzhetetlenül szükséges szervezések is megkívánják, amelyek a fegyveres erő tagozataiban az utolsó évek folyamán létesíttettek. A fegyveres erőnek ez a fejlesztése nem extensiv irányú, hanem a már fennálló alakulások lehető kifejlesztését czélozza. Biztosítani kívánja azt, hogy véderőnk szervezete és minősége a tökéletességnek arra a fokára emeltessék, amelyre már a külföldi államok hasonló igyekezetére való tekintettel nekünk is törekednünk kell. E czél biztosítása érdekében elsősorban a honvédségnek oly irányú fejlesztése vétetett tervbe, amely azt a közös hadsereggel minden tekintetben egyenlő értékűvé teszi. Hogy ez lehetővé váljék, egyfelől a honvcdgyalogság és lovasság alosztályainak békelétszámát kell legalább megközelítőleg a közös hadsereg hasonló alosztályainak nagyságára emelni, másfelől pedig a honvédtüzérség felállítását kell foganatosítani. A közös hadseregben ellenben a tüzérség és a közlekedési csapatok szervezése szorul még kiegészítésre. A tábori seregnek hatékony, nehéz tüzérséggel való ellátása, a hegyi• tüzérségnek kifejlesztése, végre pedig erődítéseink kiépítésével kapcsolatban vártüzérségünknek szerény mérvű szaporítása immár elodázhatatlannak mondható. A közlekedési csapatok szaporítását pedig egyfelől a műszaki téren beállott jelentékeny haladás, másfelől azonban az a körülmény igényli, hogy a hadrakelt seregnek a múlthoz képest fokozott hadi szükségletei érdekében a vasúti-, távíró-, léghajós- és gépkocsi szolgálatot teljesítő alakulásoknak fejlesztéséről és felállításáról kell gondoskodnunk. Mindezekre a szervezésekre feltétlen szükségünk van, ha a fegyveres erő szervezetét a tökéletességnek arra a fokára akarjuk emelni, hogy hivatásának lehetőleg megfelelhessen. Kétségtelen, hogy ha a külföldi nagyhatalmak példáját követnők, az összes fegyvernemek alosztályainak létszámát is nagvobbra kellene emelnünk; erről azonban le kellett mondanunk és a szándékolt fejlesztés mértékét akként kell megállapítanunk,' hogy az országnak anyagi ereje és a véradó teljesítésében nyilvánuló teherviselési képessége túlzottan ne vétessék igénybe. Ez a szempont volt irányadó az ujonczjutalékok emelése mérvének megállapításánál. Természetes, hogy a két évi szolgálatra való áttérés szükségessé teszi az évi ujonczjutaléknak nagyobb mértékű emelését. Ennek szükségessége, valamint az emelésnek mérve az indokolás általános részében bőven indokoltatik. Itt tehát csak a javaslat 13-ik §-ának harmadik bekezdésére utalok, mely szerint az 1900-ik évi deczember hó 31-én megtartott népszámlálásnak eredménye szerint a magyar szent korona országaiból a közös haderő részére a törvény érvényességének első évére 58.141, második évére 65.836, harmadik évére és a reá következő kilencz évre pedig évi 68.187 főből álló ujonezjulalék lesz kiállítandó. A honvédségnek tervezett fejlesztése és tüzérséggel való ellátása következtében a honvédség évi ujonczjutaléka a javaslat 13-ik §-ának hatodik bekezdése értelmében 12.500 főr-51 25.000 főre szaporodik. Ugy a közös haderőnek, mint a m. kir. honvédségnek a javaslat 13-ik §-ában meghatározott ujonczlétszáma, illetőleg ujonczjutaléka csak a törvényi avaslat törvényként történt életbeléptetésének harmadik évétől kezdődőleg lesz a maga teljes nagyságában kiállüandó.