Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.
Irományszámok - 1910-277. Törvényjavaslat a honvédségről
277. szám. 161 b) Vezénylések szabályozása. Hasonló okok, mint a gyalogságnál, a lovasságnál is megkivánják az elvezénylések szabályozását, mert a lovasszázadokat is sok elvezénylés terheli. Ennek a hátránynak megszüntetése végett huszárezredenként 2 altisztet és 30 huszárt kell rendszeresíteni. c) Ezredtörzsek létszámának rendezése. A műszaki szolgálatnak, főleg az összeköttetési és utászszolgálatnak fontossága, az ezredtörzsnél egy távirójárőmek és egy kis létszámú utászszakasznak felállítását követeli, amivel egy igen érezhető hiány szűnik meg. öj) Lovas géppuskás osztagok szaporítása. Ezidőszerint a tiz huszárezred közül csupán kettőnél van géppuskás osztag. A létszámviszonyok eddig meghiusitották e kiváló harcértékű alakulások megfelelő szaporítását. Hogy a. honvéd lovasság ezredei lehetőleg előnyös szervezettel indulhassanak az ellenség elé, minden huszárezredet egy-egy géppuskás osztaggal kell ellátni, vagyis még 8 géppuskás osztagot felállítani. e) Pótkeretek fejlesztése. A lovasságnak háborúban a hadilétszám felvételére sok lóra van szüksége, de sok idomitott lovat kell átadnia más alakulásoknak is. Ez megköveteli, hogy az ezredek már békében megfelelő számú lovat idomitsanak, ami csak a pót-lójutalék megfelelő felemelése utján történhetik. A századok azonban kiképzési és hadkészültségi okokból csak annyi ló idomitásával terhelhetők meg, amennyi saját keretlóállományuk pótlására és hadiállományuk felvételére kell. Elengedhetetlen tehát, hogy a lovas századok hadilétszámán felül még szükséges többi ló idomitását egy külön alosztály — a pótkeret — végezze. Ez vezetett a pótkeretnek oly fejlesztésére, hogy ennél két félévi sorványban egyenként 27, évente tehát 54 pótló legyen idomitható. G—IX-hez. A tüzérség felállítása. Eddig a m. kir. honvédség számára a tüzérségét a közös hadsereg adta. Bárha nálunk a honvéd tüzérség felállitása elvben rég kimondatott, a közóhajnak e téren főleg a csekély ujoncjutalék miatt nem lehetett megfelelni. Az eddigi szűk honvédségi ujoncjutalékból, a követett sorozási eljárással még a honvéd lovasság számára szükséges és lovas szolgálatra alkalmas újoncokat is csak nagy nehézségekkel lehetett kiválasztani; a honvédség két fegyverneme különben is oly mostoha létszámviszonyokkal küzdött, hogy saját szükségletét sem volt képes fedezni. Az ujoncjutaléknak tervezett emelése és az uj sorozási eljárás életbeléptetése ugy a lovassági, mint a tüzérségi különleges szolgálatra alkalmas legénység kiválasztását biztosítani fogja. A tüzérség a modern elveknek megfelelően akként szervezendő, hogy már békében minden egyes gyaloghadosztályhoz egy 8 ütegből álló tüzérdandár és a két lovashadosztályhoz egy-egy (három-három ütegből álló) lovagló tüzérosztály nyerjen beosztást. E fegyvernemnek a honvédségnél való uj felállitása a közöshadsereg tüzérségének közreműködését teszi szükségessé. Elvileg a közreműködés ugy van tervezve, hogy a közöshadsereg minden évben készen szervezett alakulásokat helyez át megfelelő számban a honvédséghez; a honvédség pedig csakis tüzérségi alakulásainak megszilárdulása után a későbbi átmeneti években állitja fel saját erejéből a még hiányzó tüzér alakulásokat. A véderőről szóló törvényjavaslat 80. §-ában, illetve a honvédségről szóló törvényjavaslat 18. §-ában foglalt átmeneti rendelkezések szerint a közös hadsereg a honvédséghez áthelyezett minden egyes legénységi egyénért a legközelebbi leszámolás alkalmával pótlegényt kap. A honvédségnél ugyanekkor a pótlegények számának megfelelő jóbávételek lesznek az ujoncszükségletből levonandók. Képvh. iromány. 1910—1915. X. kötet. 21
