Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.

Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről

276. szám. 129 a testi épség megsértése. Erre való tekintettel a második bekezdésben ki kellett mondani, hogy ha a katonai büntetőbíráskodás alatt álló egyén cselekménye az öncsonkítás katonai bűntettének tényálladékát foglalja magában, nem a 69. §-t kell alkalmazni, mert a tettes a katonai büntetőszabályok szerint fog megbüntettetni. A 72. §-hoz. A nősülési tilalmat még be nem sorozott egyénekre a 40. §., a katonai kötelékben állókra nézve pedig az 52. §. tartalmazza. E tilalmak áthágását tehát büntetéssel kell sújtani, hogy a fegyveres erő érdekei megvédessenek. Nem elégséges azonban a tilalom áthágóját büntetni, hanem azt a hivatalos közeget is sújtani kell, aki az ily tiltott házasság megkötésénél közreműködik és pedig ha tudva működött közre, a tilalom áthágójával egyenlő mértékben, ellenkező esetben enyhébben. Termesztésen, ha a tettes katonai büntető bíráskodás alatt áll, a büntetést a katonai büntető és fegyelmi szabályok szerint kell kiszabni. E szakasz rendelkezései egyébként lényegileg benne foglaltatnak a mai törvény 50. és 61. §-aiban is. A 73. §-hoz. Ezidőszerint a nemtényleges állományú legénység részéről a jelentkezési szabályok áthágása a véderőtörvény 62. §-ában kihágásnak van ugyan minősítve, de a kiszabandó pénzbüntetésnek megállapítása rendeleti útra van utalva. Rendeleti utón e kihágás büntetése 4 koronától 200 koronáig terjedő pénzbüntetésben állapíttatott meg, az eljárás pedig a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utaltatott. Minthogy semmi ok sincsen rá, hogy e kihágásnak büntetése ne a véderőtörvényben állapittassék meg, a javaslat 73. §-a az 53. §-ban meghatározott jelentkezési szabályok megsértését kihágásnak minősítette s erre ugyanazt a büntetési maximumot állapította meg, mely ma rendeleti utón van megállapítva, tudniillik a 200 koronáig terjedhető pénzbüntetést. E szakasz szabálya azonban nemcsak a nemtényleges állományú legénységre és tisztekre (s velők egyenlő állásúakra), hanem az állományba nem vett ujonczokra és póttartalékosokra is kiterjed. A 74. §-hoz. Miután a törvényjavaslat IV. fejezete az összes cselekményekre rendelkezik, amelyek büntetés alá kerülnek, az 56. §-ban meghatározott kötelességmulasztásról is szólni kell a büntető rendelkezésekben. E tekintetben azonban elégséges, ha e szakasz egyszerű utalást tartalmaz a behivási parancs iránt tanúsított engedetlenség megbüntetéséről szóló 1890. évi XXI. t.-czikkre, amelyet érvényben kivan tartani. És így bővebb megokolást e szakasz nem igényel. A 75. §-hoz. A büntetéspénzek hováforditásának kérdését ma az 1889. évi VI. t.-cz. 66. §-a szabályozza, melyet az 1901. évi XX. t.-cz. 23. §-a a szorosabb értelemben vett Magyarország területére nézve részben módosított. E törvényekhez járul még az 1892: XXVII. t.-cz. is, mely az egyéb pénzbüntetések hovafordításáról rendelkezik. E törvények szerint más rendelkezések állnak fenn a közigazgatási hatóságok által hozott ítéletek alapján befolyó büntetéspénzekre és mások a bíróságok által hozott ítéletek alapján befolyó büntetéspénzekre; s mindezek részben eltérnek azoktól a rendelkezésektől, amelyek általában a kihágási büntetéspénzek hováforditására nézve fennállnak s eltérnek azoktól is, melyek e kérdést Horvát-Szlavonországokra nézve rendezik. A vétségek alapján befolyó büntetéspénzek hováforditásának kérdése ugyan egységesen van szabályozva, amennyiben ezek az állam egész területén a hadmentességi dijalap javára fordítandók, de ez a rendelkezés ismét eltér attól, amely más vétségek és büntetések miatt befolyó büntetéspénzekre nézve fennáll. Ez a szabályozás nem czélszerü, mert csak zavart és kezelési nehézségeket okoz. Erre való tekintettel a javaslat a kérdést akként oldja meg, hogy a közigazgatási hatóságok által hozott kihágási Ítéletek alapján befolyó büntetéspénzeket Magyarországon az 1901. évi XX. t.-cz. 23. §-ában megjelölt czélra rendeli fordíttatni, Horvát-Szlavonországokban pedig felerészben az illetőségi község szegényalapjára rendeli fordítani, felerészben pedig a horvát-szlavón országos kormány rendelkezésére bocsátja. A bíróságok ítéletei alapján befolyó büntetéspénzeket pedig ugyanarra a czélra rendeli fordítani, amelyre a többi ilyen büntetéspénzek fordíttatnak. Eme szabályozás következtében a véderőtörvényben meghatározott vétségek alapján befolyó büntetéspénzek nem fognak többé a hadmentességi dijalap javára fordíttatni, hanem a büntetéspénzek országos alapjának jövedelmét fogják növelni. És ez megokolt is, mért Magyarországnak a hadmentességi dijalaphoz meghatározott járulékát a 17 Képvh. iromány. 1910—1915. X. kötet.