Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.

Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről

13Ó , 276. szám. hadmentességi dij jövedelme tetemesen fölülmúlja, a büntetéspénzek országos alapja azonban már most sem képes azokat a kiadásokat fedezni, melyek reá hárulnak. Ezenkívül a büntetéspénzek kezelésében is nehézséget okoz, ha a véderő elleni vétségekből befolyó büntetéspénzek más czélra fordíttatnak, mint a többi büntetéspénzek. E szakasz utolsó bekezdése a pénzbüntetésnek szabadságvesztés-büntetésre való átváltoztatása iránt rendelkezik. Az első mondat a be nem hajtható pénzbüntetésnek vétségek esetén olynemü szabadságvesztés-büntetésre való átváltoztatását rendeli el, mely az 1878. évi V. t.-cz. 53. §-ának, kihágások esetén pedig, mely a kihágási büntetésnek felel meg. Ugyanitt az is ki van mondva, hogy a kihágási pénzbüntetés Horvát-Szlavonországokban fogságra változtatandó át, mert ott az felel meg az elzárásnak. A második mondat a kihágási büntetéspénzek átváltoztatásának mértékére nézve azért ismétli az 1879. évi XL. 1-cz. 22. §-ának a rendelkezését, mert a kihágási ügyekre vonatkozó rendelkezések a javaslatban az állam egész területére kiterjedő hatálylyal alkottatnak, az 1879. évi XL. t.-cz. rendelkezései azonban a társországokra ki nem terjednek. Az utolsó mondat rendelkezése pedig a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetésnek szabadságvesztésbüntetésre való átváltoztatása esetén ez utóbbinak a maximumát az 1878. évi V. t.-cz. 53. §-ának, illetőleg az 1879. évi XL. t.-cz. 23. §-ának megfelelően állapítja meg, tehát nem tér el az általános szabályoktól, de a törvénybe való fölvétele az előző mondatban foglaltakra való tekintettel volt szükséges. A 76. §-hoz. A mai véderőtörvény 67. §-a az elévülés kérdését a véderő elleni bűncselekményekre az érvényben lévő általános büntetőjogi szabályoktól részben eltérőleg önállóan szabályozza. Ez szükségtelen, mert a védtörvénybe ütköző büntetendő cselekmények elévülése tekintetében a büntetőtöryények általános szabályainak kell érvényeseknek lenniök, s külön szabályokat alkotni csak annyiban^ indokolt, amennyiben azt a cselekmények különös természete kívánja. Ilyen különleges természete e cselekményeknek az, hogy nagy részük mint mulasztási és mint folytatólagos bűncselekmény jelentkezik. Ennélfogva a javaslat első sorban kimondja, hogy a büntető és kihágási törvények általános rendelkezései, vz ebben a törvényben meghatározott bűncselekményekre is alkalmazandók. Továbbá az egyes bűncselekmények elévülésének megkezdésére vonatkozólag, — tekintettel e cselekmények különleges természetére, — különleges rendelkezéseket tartalmaz, melyek összhangzásban az általános büntetőjogi elvekkel, a büntetőtörvények általános rendelkezéseit némileg kiegészítik. Ehhez képest a második bekezdés a 63. §-ban foglalt kihágás (összeírás végett való jelentkezés) esetében az elévülés annak az évnek november havának végével kezdődik, melyben a köteles jelentkezés elmulasztátott, meri. ennek a hónak végéig kell a jelentkezést teljesíteni. A 65. §-tól a 69. §-ig meghatározott bűncselekmények is folytatólagos természetűek, azaz mindaddig tartanak, a mig az általuk kötelességének teljesítését elkerülő hadköteles, kötelességének teljesítésével mulasztásban van, azaz mig kötelezettségének vagy eleget nem tesz, vagy annak teljesítésére többé nem szorítható (36. életévének deczember 31-ike). Ezekben az esetekben tehát a büntethetőség elévülése is csak akkor kezdődhetik meg, ha ez az időpont bekövetkezett. Tilos nősülés esetében pedig a cselekmény akkor szűnik meg tilos lenni, a mikor a házasságkötés tilalmának oka, vagy maga a házasság megszűnt és igy ebben az esetben a büntethetőség elévülésének kezdetéül ennek az időpontját kellett megállapítani. E szakasz utolsó bekezdése nem az elévülésre, hanem a kihágási büntetéseknek Horvát-Szlavonországokban való alkalmazására vonatkozik. Minthogy a kihágásokra vonatkozó büntetőrendelkezések a javaslatban az állam egész területére, de a magyar büntetőjogban ismert büntetések alkalmazásával állapíttattak meg: ki kellett mondani, hogy Horvát-Szlavonországokban az elzárás helyett fogságot kell alkalmazni. A 77. §-hoz. • . E szakasz az összes kihágási esetekben az eljárást a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalja, kivéve a járásbíróságok hatáskörébe utalt két kihágást, u. m. a 72. §-ban meghatározott tilos nősülést és a 67. §. másodikbekezdésében meghatározott azt a kihágást, amidőn valaki magát vagy mást csupán az első katonai kiképeztetós vagy a fegyvergyakorlat megkezdése alól fondorlattal kivon vagy kivonni igyekszik. Vétségek tekintetében pedig a királyi törvényszékeket teszi illetékes bírósággá. Az eljárásra hatáskörrel biró hatóságoknak ez a meghatározása megfelel annak a szabályozásnak, mely a mai törvény 68. §-ában foglaltatik, azzal az eltéréssel, hogy a javaslat 65. §-ában meghatározott kihágást, mely az állításról való szándékos elmaradást rendeli büntetni, nem a járásbírósághoz, hanem a közigazgatási hatósághoz utalja. Ennek oka az, hogy a 64. §-ban meghatározott és a 65. §-ban meghatározott kihágás között a különbséget csak az összes körülmények mérlegelése alapján, az ítélet meghozatala alkalmával lehet megtenni, mert magr. a külső cselek-