Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.
Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről
112 276. szám. A 2. pont első bekezdése a 42. §. harmadik bekezdésében foglalt rendelkezésnek felel meg. Miután a 13. §. utolsó bekezdése értelmében a közös haderőbe és a honvédségbe besorozandó ujonczok számi az egyes sorozój árasokra az illető év valóságos sorozási eredménye alapján osztandó fel, ki var zárva annak lehetősége, hogy egyes hadtestek területén fölöslegek, más hadtestek területén pedig ujonczhiányok támadjanak. Előfordulhat azonban, hogy rendkívüli viszonyok következtében (országos járvány stb) az egész országot terheli üjonczszükségletben is támad hiány, amelyet fedezni nem lehet. Ez a hátralék a következő év ujonczszükségleté szaporítja. Ha ezek a hátralékok évről-évre nyilvántartatnának és a következő évi ujonczszükséglethez következetesen hozzászámittatnának, az ujonczszükséglet oly nagy számra szaporodhatnék, hogy esetleges kiállítása esetén túlhaladni a békelétszámnak költségvetésileg megállapított mennyiségét is és az újonnan bevonulók oly nagy száma állhatna ele hogy a második évi tényleges szolgálatban állóknak egy nagy részét idő előtt szabadságolni kellene. A hátrálékoka tehát csak egy évig, azaz csak addig kell nyilvántartani és az ujonczszükséglethez hozzászámítani, amig a csapatoknak békelétszámára valóban hátrányos befolyást gyakorolnak. Ennek folytán nincsen okunk arra, hogy az esetleges hátralékokat több éven át tartsuk nyilvántartásban. Ehhez képest a 2. pont második bekezdése akként rendelkezik, hogy a hátrálékol csak egy évig kell nyilvántartani. Ha ez a hátralék a második évben sem nyer fedezetet vagy nem teljesen fedeztetik az egész, hátralékot, illetőleg annak még fenmaradó részét törölni kell. A 3. pont a fölösszámuak kiválasztásának uj rendszerét határozza meg, mely természetes folyománya a sorsszám szerinti kezeltetés megszüntetésének. Ez az ujitás, miként az a részletes megokolás bevezető részében is előadatott, szocziális szempontból nagy kihatással bír, mert lehetővé teszi, hogy méltánylásra igazán érdemes egyének fognak fölösszámuként a póttartalékba jutni. A kiválasztásnál érvényesítendő szempontokat, melyek a 13. §. utolsóelőtti bekezdésében felsoroltakkal azonosak, a második bekezdés szabályozza, mely a kiválasztásnak foganatosítását vegyes bizottságokra ruházza. Ezeknek szervezetét és működését rendelet fogja szabályozni. A méltánylásra érdemesekként ily módon kiválasztottaknak a fölösszámuak közé való személyszerinti beosztását azonban nem lehet a fentemiitett bizottságokra bizni, mert a majdnem hasonló viszonyok közt élők közül az előnyben részesitendőnek kiszemelése rendkívüli nehézségekkel jár, azonfelül a jelzett bizottság a legigazságosabb eljárás mellett is a pártoskodás és részrehajlás gyanújának volna kitéve. Épp ezért a szakasz utolsó bekezdése akként rendelkezik, hogy a méltánylásra érdemesekként ily módon kiválasztottaknak a fölösszámuak közé való személyszerinti beosztása kategóriák szerint kisorsolás utj án történik. Itt tehát újból szerepe lesz a sorsolásnak, de a maitól teljesen eltérő módon. Ma a sorsszám döntő befolyást gyakorol a besorozottak beosztására tekintet nélkül az illetők viszonyaira, úgy hogy sokszor az igazán méltánylásra érdemes egyén az ujonczjutalékba jut, mig a sokkal kedvezőbb viszonyok közt élő magas sorsszámánál fogva a fölösszámuak közé és igy a póttartalékba kerül. A fölösszámuak kiválasztásánál —• a jövőben •— alkalmazandó kisorsolás ellenben a hasonló igényjogosultsággal birok között való kiválasztást dönti el arra az esetre, ha a méltánylásra érdemesek mindannyian nem oszthatók be a póttartalékba. Az felel meg a sorsolás igazi fogalmának és kizárja az önkény látszatát. A 38. §-hoz. Az ujonczlétszám, illetőleg az ujonczjutalékok megállapításának az az indoka, hogy a fegyveres erő egyes részeinek egymáshoz való aránya is meghatároztassék és hogy ezek az egyes részek a számukra megállapított ujonczmennyiséget tényleg meg is kapják. A tényleges szolgálat megkezdésének napja tekintetidő annak az időpontnak, amelyben a fegyveres erőnek a megállapított ujonczjutalékot meg kell kapnia. Ha már most valamely beosztott ujoncz eddig az időpontig e viszonyból kilép, vagy ha ez később következik is be, önként értetik, hogy a fegyveres erő illető részének az ujoncz minőségben már rendelkezésre nem álló ily katona helyett egy másik ujonezot kell kapnia. Ez az alapelv jut kifejezésre e szakasz első bekezdésében, és igy fölöslegessé vált, a jelenleg érvényben álló törvény 41-ik §-ában taxatíve felsorolt mindazokat az eseteket, melyekben pótlegényállitásnak van helye, itt e szakaszban kimerítően részletezni. A második bekezdésben foglalt azt a rendelkezést, hogy a már tényleges szolgálatban álló katonák helyett a 30., 31. vagy 32. §-ok szerinti kedvezményei eseteiben akkor is pótlegény állítandó, ha ez a kedvezmény a tényleges szolgálat teljesítésének első évében adatik meg, az a körülmény indokolja, hogy az ily egyén a kedvezményben történt részesittetése időpontjában még teljesen kiképezve nincsen, s igy a fegyveres erő érdekében kívánatos, hogy helyette egy más egyén részesittessék a szóbanforgó kiképeztetésben. . "
