Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.
Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről
276. szám. 113 A szakasz második pontja a jóbavétel fogalmát határozza meg. Ez a mai törvényből hiányzik. Miután azonban a jóbavétel az ujonczszükséglet megállapításánál jelentős kihatással bir, annak meghatározása a törvényből ki nem maradhat. Az utolsó bekezdés az 1. pont második bekezdéséhez hasonló rendelkezést tartalmaz, mely a fentebb elmondottak után nem szorul megokolásra. A 39. §-hoz. E szakasz azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek a ma érvényes törvény 43-ik §-ában foglaltatnak. Minthogy azonban a sorshúzásnak jelentősége jövőre lényegesen csökkenni fog, már költségkimélés szempontjából s'em szükséges, hogy az összes községi elöljárók a sorshúzásnál jelen legyenek. Teljesen elegendő, hogy e müvelet végrehajtásánál, miként ezidőszerint az utósorshuzásnál, csak két előljárósági tag van jelen és pedig ama község részéről, amelyben a sorshúzás végrehajtatik. A sorshúzásnál való jelenlétei ezentúl az állitáskötelesekre nézve nem fog fontossággal birni. A szakasz első bekezdésében tehát — a fennálló törvény fentidézett szakaszától eltérőleg, — a sorshúzáson való megjelenés költségei nem említtetnek. Az utolsó bekezdés a ma érvényes törvény 40. §-a utolsó bekezdésének felel meg, de annyiban bővült, hogy a kártérítés követelését nemcsak a törvényellenes besorozás, hanem á törvényellenes állítás esetére is lehetővé teszi. Ez a rendelkezés teljesen méltányosnak mondható, mert törvényellenes állítás folytán is háramolhatik kár az érdekeltre (pl. a sorozásra való beidézése következtében úti költségei támadnak; a később meginduló hatósági vizsgálat alatt az illetőt többször beidézik s igy munkabért veszít stb. stb.). A 40. §-hoz. E szakasznak első. bekezdése a fennálló törvény 50-ik §-ának első bekezdésében foglalt és a nősülést tiltó rendelkezést az állítási kötelezettség egész tartamára terjeszti ki. Az ennek a kötelezettségüknek eleget nem tett egyének tehát életük 36-ik évének betöltéséig nem nősülhetnek, vagyis addig az időpontig, ameddig az illetők állíthatók és besoroztatásuk esetére tényleges szolgálatra kötelezhetők. A ma érvényes törvény idézett szakaszának emiitett bekezdése e tilalmat azért korlátozta a három állításköteles korosztályra, hogy az anyakönyvvezető- és az egyházi hatóságok idevonatkozó tisztjük teljesítésében ne akadályoztassanak. Időközben tett intézkedés következtében azonban most már. minden állitáskötelesnek módjában van okmánynyal beigazolni azt, hogy állitáskötelezettségének eleget tett. Ily körülmények között nem szükséges a fent körülirt korlátozást továbbra is fentartanunk. Az első bekezdésben megállapított szabály alól azonban kivételnek van helye, mert a második bekezdés felhatalmazza a honvédelmi ministert arra, hogy tekintetbe vételt érdemlő körülmények között a nösülési engedélyt megadhassa, söt — amennyiben különös körülmények megkívánják — a nösülési tilalmat rendeleti utón korlátozhassa vagy egészen meg. is szüntethesse. Erre az utóbbi rendelkezésre az a körülmény vezetett, hogy ismételten felmerült a kérdés, vájjon föntartassék-e az állítási kötelezettségüknek még eleget nem tett és be nem sorozott férfiakra nézve a nösülési tilalom, illetőleg az ily egyének nősülése ezentúl is a honvédelmi niinister kivételes nösülési - engedélyéhez kötlessék-e ; vagy pedig a tilalom megszüntettessék ? • Ausztriában kivételes nösülési engedélyek általában nem adatnak, csak a legritkább esetben, elannyira, hogy ott kivételes nösülési engedélyért folyamodványt is igen ritkán nyújtanak be, mert a kérelem úgyis kilátástalan. Az osztrák gazdasági viszonyok nem is kívánják a lakosság korai nősülését. Magyarországon azonban a népesség túlnyomó része őstermeléssel foglalkozván és igy a családokban a női munkaerő nélkülözhetetlen lévén, a korai nősülés igen gyakori. Ennélfogva a honvédelmi minister sem zárkózhatott el ama szükség elől, hogy mindazoknak, akik a női munkaerő hiányát kimutatni tudták, a kivételes nösülési engedélyt megadja. Az itteni gyakorlat szerint tehát más, gazdasági és közerkölcsiségi okokból is a kivételes nösülési engedélyek igen nagy számmal adattak meg, elannyira, hogy rendessé a kivételes nösülési engedély megadása vált és megtagadása lett kivételessé. Igy például a szűkebb értelemben vett Magyarországon az 1908. évben 15.749 nösülési engedély iránt benyújtott kérvényből 14.770 esetben adatott meg és csak 979 esetben tagadtatott meg a nösülési engedély, az 1909. évben pedig 14.948 kérvényből 13.970 esetben megadatott, 978 esetben megtagadtatott. , Horvát-Szlavonországokban pedig az 1908. évben 8.256 beérkezett kérvény közül megadatott 7.106 esetben, megtagadtatott 1.150 esetben, az 1909. évben pedig 6.474 beérkezett kérvény közül megadatott 5.697 esetben és megtagadtatott 777 esetben. KSpvhu iromány.. 1910-1915, X, kötet 15
