Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.
Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről
276 szám. m váltakozva és mind a három korosztályból kap ujonczokat: abban az esetben, ha az ujonczjutalékok teljesen nem fedeztetnének, a hiány a közös haderőt és a honvédséget arányosan terheli. A szakasz 1. pontja a fentebb emiitett új beosztási módozatot határozza meg, kiemelvén azt, hogy ez alól csak az egyévi önkéntesként szolgáló néptanítók, akik feltétlenül a honvédséghez osztandók be, és azok az egyének vétetnek ki, akiket a szakasz 2. pontja értelmében feltétlenül a haditengerészethez kell beosztani. Ezekre vonatkozólag a következőket vagyok bátor előadni. A haditengerészetnek ujonczhányada a hajóraj fejlesztésének arányában fog emelkedni. Ez idő szerint évenként 4.000 főre rúg, de előreláthatólag idővel 6.000 főre fog emelkedni. A haditengerészet harczkészségének fokozása érdekében, úgyszintén a haditengerészet nehéz kiképzési viszonyaira való tekintettel mellőzhetetlenül szükséges, hogy ne csak a hivatásos tengerészek osztassanak be feltétlenül a haditengerészethez, hanem az ipari foglalkozásuk révén vízi élethez szokott más egyének is. Miután azonban nagyon valószínű, hogy a jelzett elemek közül alkalmasaknak találtak a haditengerészet ujonczszükségletét nem fogják fedezni, a szakasz 2. pontjának első bekezdése még az iránt is rendelkezik, hogy a haditengerészet ujonczszükségleténél még mutatkozó hiány fedezésére más oly besorozottak is igénybe vehetők, akik iparuk vagy hivatásuk folytán a haditengerészeti szolgálatra alkalmasak. v . • Miután pedig a haditengerészetnél való szolgálatra alkalmas elemek leginkább a haditengerészeti kiegészítő kerületek állitáskötelesei között találhatók, az idézett pont második bekezdése módot nyújt arra, hogy az emiitett kerületek besorozottai közül — az állítási lajstromokba történt bejegyeztetésük sorrendjére való tekintet nélkül, azonban a közös haderőnek az illető kiegészítő kerület által fedezendő ujonczszükséglete keretén belül, — először is a hadi tengerészet számára szükséges ujonczok választandók ki, amidőn is első sorban a szigetek lakói, azután pedig a tengerparti lakosok veendők tekintetbe. A szakasz 3-ik pontjának első bekezdése azt a rendelkezést tartalmazza, mely a jelenleg érvényes törvény 15. §-ának utolsó bekezdésében foglaltatik. E rendelkezésnek indoka az, hogy a közös hadseregnek vannak oly különleges fegyvernemei és szolgálati ágai, amelyeknél nem lehet sem csapatokat, sem alosztályokat akként szervezni, hogy azok — miként a gyalog-, lovasés tüzérezredek — magyar csapatok jellegével bírjanak, hanem e fegyvernemek stb. csapattesteit és alosztályait a két állam területéről vegyesen kell kiegészíteni. Ezek tehát mint csapatok vagy alosztályok is közös jellegűek s éppen azért kell a törvényben kifejezetten kimondani, hogy ide magyar állampolgárok is beoszthatok és beosztandók, nehogy a magyar állampolgárok onnan kizáratván, e csapatok vagy alosztályok csupán ausztriai csapatok jellegével bírjanak. E pontnak második bekezdése a mai véderőtörvény 38. §-a hetedik bekezdésének ide vágó rendelkezését ismétli azzal az eltéréssel, hogy a párhuzamos sorozás életbeléptetésére való tekintettel a közös hadseregen kivül a honvédséget is emliti. A 37. §-hoz. Az ujonczoknak végleges számbavételére vonatkozó rendelkezések a jelenleg érvényben álló véderőtörvény 42. §-ában foglaltaknak. Ezektől a javaslatnak fent idézett szakasza mindenekelőtt abban tér el, hogy czélszerüségi szempontokból a számbavétel megtartásának időpontját meg nem határozza, ami által a számbavétel váratlan változások (az ujonczállitásnak elkésett megtartása stb.) esetén is könnyen foganatosítható. Az uj felosztási mód szükségessé teszi az ujonczszükséglet fogalmának tüzetes körülírását, ami az 1. pont második bekezdésében történik. Miután az ujonczszükséglet nagyságának megállapításánál nemcsak az előjegyzett pótlegények (akik e szükséglet számát növelik), de úgynevezett jóbavételek is (melyek a szükséglet nagyságát apasztják) tekintetbe veendők, az idézett pont a ma érvényes törvénytől eltérőleg itt a jóbavételeket is emliti. A „pótlegény" és „jóbavétel" fogalma a következő 38. §-ban határoztatik meg. Az 1. pont második bekezdése még azt az egyébként igen természetes rendelkezést tartalmazza, hogy a pótlegények számába a 32. §. szerinti kedvezményben részesítettek helyett az ujonczállitás után elrendelt pótlegények is betudandók. Miután az ujonczszükséglet mérvének megállapításánál- az előző év hátralékainak az a jelentősége, hogy a hátralékos mennyiséggel az ujonczszükséglet emelkedik, ez a bekezdés azoknak a betudását is elrendeli. A beszámítás alól kiveendők az egyévi önkéntesi szolgálatukat a honvédségnél teljesítő néptanítók (a honvédség ujonczjutalékának megkímélése érdekében és azért, mert a néptanítók ezidőszerint sem számittatnak az ujonczjutalékba), a besoroztatásuk alkalmával közvetlenül a póttartalékba utaltak, továbbá ahadkötelezettségük teljesítése után vagy szolgálati kötelezettségük lejárta után csupán három évi — a haditengerészetnél négy évi — tényleges szolgálati kötelezettség mellett (19. §. 6. pontja) önként belépettek, továbbá — miként ez már a mai törvény 42. §-ában is elrendeltetik — a csak alárendelt szolgálatokra alkalmasoknak talált öncsonkitók.
