Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 221-275. sz.
Irományszámok - 1910-248. A m. kir. ministerelnök, mint belügyminiszter jelentése a magyar országgyülés képviselőházához a Nordatlantischer Dampferlinien Verband-ban(Continental Pool) egyesült gőzhajóstársaságok részére kivándorlók szállitására adott engedélyek tárgyában
248. szám. 171 Ezen kikötőkön át tehát kétszer, de egyes években háromszor annyi kivándorló szállíttatott el, mint Fiúmén keresztül. Egyrészt tehát az a körülmény, hogy a fiumei kikötőn át a kivándorlóknak csak egy bizonyos korlátoltabb száma szállítható el, indította az akkori belügyministert arra, hogy az 1904. évi 113.768. számú rendeletével a Cunard hajóstársaságnak ideiglenesen megengedje, hogy a Fiúmén át el nem szállítható kivándorlókat az észak-nyugati európai kikötők felé irányithassa. Minthogy pedig a törvény alapján kivándorlásra jogosítottak, tehát szabályszerű útlevéllel ellátott egyének útjukban törvényesen fel nem tartóztathatok és a magyar kormánynak nem állt módjában, hogy a kivándorlóknak engedélylyel biró hajóstársaságok által való elszállítását biztosithassa, a jogosult kivándorlóknak az észak-nyugati kikötők felé vonulása megakadályozható nem volt. De ezenkívül még figyelemmel kellett lenni az 1905. évben a német birodalom kormányával szemben a viszonosság feltétele mellett létrejött azon megállapodásra is, hogy az egyes kormányok nem fognak életbeléptetni oly rendszabályokat, melyek által azon egyének, kik kivándorolni akarnak és a kivándorlásra a fennálló törvények értelmében jogosítva vannak, a Németbirodalom területén keresztül való kivándorlásban gátoltassanak. Ez okoknál fogva a magyar kormány kénytelen volt eltűrni, hogy a kivándorlásra jogosítottak útjukat az észak-nyugati kikötők felé vehessék s egyúttal 1904-ben az akkori belügyminister megengedni, hogy a Cunard hajóstársaság magyarországi helyettese: az Adria m. kir. tengerhajózási részvénytársaság a kivándorlást a Nordatlantischer Dampferlinien Verband-ban egyesült gőzhajóstársaságok hajóira szóló ideiglenes előleg-nyugta kiállítása által közvetíthesse. Tisztelettel megjegyzem, hogy az e részben folytatott tárgyalások alkalmával az emiitett gőzhajóstársaságok Magyarország területén minden agitáczió beszüntetésének és az Adria utján közvetített kivándorló után a kivándorlási alap javára 10 korona fejadó fizetését vállalták. A gőzhajóstársaságok azonban ezen nem szerződés, de egyszerű kijelentésen alapuló feltételeknek meg nem feleltek, mert nemcsak, hogy az ügynökösködést be nem szüntették, de egyúttal az ügynökeik utján szerzett kivándorlók után a fejadó fizetését is megtagadták azzal az indokolással, hogy azok nem az Adria részvénytársaság, hanem saját ügynökeik által közvetittettek. Az Adria részvénytársasággal történt leszámolások során az ily czímen hátralékban maradt fejadó az 1910. év végén a 600.000 K-át meghaladta. Ily körülmények között a Nordatlantischer Dampferlinien Verband-ban egyesült gőzhajóstársaságokkal fennállott viszony fentartható nem lévén, már hivatali elődöm részéről ezen társaságokkal a tárgyalások — a kivándorlásnak törvényeink rendelkezései értelmében való rendezése czéljából — folyamatba tétettek. Az éveken keresztül folytatott tárgyalások során mindenkor az irányban merültek fel nehézségek, hogy a gőzhajóstársaságok a magyar törvények rendelkezéseinek a külföldi kikötőkre s illetőleg külföldi üzleteikre való alkalmazását elismerni nem akarták. De nem ismerték el a társaságok a hátralékos fejadó megfizetése iránt támasztott követelést sem s annak érdemi döntését választott bírósághoz kivánták Utalni. Bár a tárgyalások folyamán a társaságok kívánságainak részbeni figyelembevétele kilátásba helyeztetett, végleges ered lény el nem éretett. Az ismételten megszakadt tárgyalások a helyzeten nem változtattak s a kivándorlás továbbra is zavartalanul folyt az északnyugati kikötők felé. Minthogy pedig magam részéről a jelenlegi s törvényeink rendelkezéseivel teljesen ellentétben levő helyzet fentartását megengedhetőnek nem tarthattál^ 99*
