Képviselőházi irományok, 1910. VII. kötet • 150-195., XX-XXX. sz.

Irományszámok - 1910-151. A közgazdasági bizottság jelentése a Szerbiával 1910. évi julius hó 14/27-én kötött kereskedelmi szerződés becikkelyezésére vonatkozó 133. számú törvényjavaslatról

74 161. szám. abbeli kivánságát, hogy állatait, mezőgazdasági termékeit az eddigi feltételek és módozatok mellett hozhassa be hozzánk. Állategészségügyi egyezményt nem kapott. Elő állat behozatala vagy átvitele továbbra is tiltva van. Kapta azon bizonyos ismert husbehozatali kontingenst (35.000 darab szarvasmarha és 70.000 darab sertés), melyet a szintén ismert elég tekintélyes vámok mellett a közegészségügyi és állategészségügyi szempontok teljes figyelembe vételével csak meghatározott fogyasztási helyekre hozhatott volna be. Gabonánál Szerbia csak autonóm vámtarifánk minimális vámjait kaphatta, a mi a régi szerződós vámtételeivel szemben nagymérvű emelést jelentett (búzánál az 1892-iki szerződési kedvezmény 75 krajczár, az autonóm vámtarifa szerint 6 K 30 fillér). Aszaltszilva ós szilvaíz, mely czikkekbol Szerbiának tetemes behozatala volt hozzánk, az 1892-iki szerződésben 1 frt 50 krajczár vám volt megállapítva, mig az 1908-iki szerződésben aszalt szilva zsákokban 8 K, másféle 10 K, szilvaíz 5 K 50 fillér vámmal lőn megterhelve. A szerződést Szerbia törvényre emelte, nálunk azonban az országgyűlésen még bizottsági tárgyalás alá sem került s azon politikai viszonynál fogva, melybe Szerbiához az 1908-ik óv végén, 1909-ik év elején kerültünk, a magyar kormány indíttatva érezte magát a képviselőház előtt fekvő, a szerződés beczikkelyezésére vonatkozó törvényjavaslatot 1909 márczius 10-ón visszavonni. Márczius végén ujolag lejárt tehát a Szerbiával való kereskedelmi viszonyaink ideiglenes rendezése ós most már másodszor jutottunk szerződés nélküli állapotba. A kereskedelmi politikai helyzet, a mely ezután kifejlődött, ha formailag nem is volt vámháborúnak mondható, mégis hatásában teljesen annak jellegét öltötte magára. Igaz, hogy mi Szerbiával szemben csak autonóm vámtarifánkat alkalmaztuk, vámháborús emelések nélkül, de állatoknak, illetve állati termékeknek hozzánk való behozatalát teljesen, átvitelét pedig e czikkek legnagyobb részére eltiltottuk. Szerbia evvel szemben maximális ós minimális vámtarifát állított fel, mely intézkedésének éle és hatása természetszerűleg első sorban Magyarország és Ausztria ellen irányult. Maximális tarifájába felvette az eddigi általános tarifa tételeit és minimális tarifájába az összes szerződéseiben foglalt mérsékléseket, ideértve a velünk kötött 1908-iki szerző dés tarifális mérsékléseit is. A maximális tóteleket ellenünk léptette életbe, mig a többi Szerbiában exportáló állam a minimális tarifát kapta, tehát azon mérsékléseket is, melyeket 1908-ban a magunk számára eszközöltünk ki. A kettős tarifa ezen rendszere bennünket rendkívüli kedvezőtlen helyzetbe hozott, és csak természetes, hogy ennek következményeképen a magyar ós osztrák kivitel a kedvezőbb helyzetben lévő idegen verseny által lépésrőllépésre visszaszorittatott. Az ellenünk irányuló vámpolitikai akczióban Szerbia még itt sem állott meg, ez évi február havában a skuptsinához törvényjavaslatot nyújtott be, mely a maximális, mint minimális tarifában, főleg azon czikkeknél, melyeknél Magyarország ós Ausztria volt érdekelve, ujabb lényeges emeléseket eszközölt. A maximális tételek emelésével a szerződés nélküli helyzet káros hatását kívánta reánk nézve még érezhetőbbé tenni és ez által bennünket a tárgyalások felvételére indítani, mig a minimális tételek emelése azt czólozta, hogy a jövő szerződési tárgyalásokra megfelelő alkudozási alap teremtessék. Hogy minő hatása volt a szerződós nélküli helyzetnek forgalmunkra, azt legjobban láthatjuk, ha figyelembe veszszük, hogy Szerbiába való bevitelünk, mely még 1903-ban 60-85 százalékát tette az összes szerbiai bevitelnek.