Képviselőházi irományok, 1910. VII. kötet • 150-195., XX-XXX. sz.
Irományszámok - 1910-151. A közgazdasági bizottság jelentése a Szerbiával 1910. évi julius hó 14/27-én kötött kereskedelmi szerződés becikkelyezésére vonatkozó 133. számú törvényjavaslatról
151. szám. 73 kedvezőtlenebb esztendőkben 1900-ban 47-32°/o-ra, a legkedvezőbben 1903-ban 60-85 °/o-ra. Az 1902-ben kötött szerződést, mely 1906. évi február 28-ig volt érvényben, mi mondtuk fel, mert sok oly rendelkezést tartalmazott, mely kereskedelmi politikai irányelveinkkel és új vámrendszerünkkel nem volt összeegyeztethető. A szerződés lejártával, miután csak rövid provizóriumok kötése volt lehetséges, Szerbiával szemben csakhamar a kereskedelmi politikai szakitás állapotába jutottunk. Az 1906. évi július hava 7-től kezdve Szerbia velünk szemben autonóm vámtarifájának tételeit alkalmazta, viszont mi is a szerb árúkat a vámtarifa általános tételei szerint kezeltük és a szerb állatok ós állati termékek be- és átvitelét megtiltottuk. Az 1906. évi márczius hó 1-én életbelépett uj szerb vámtarifa, mely iparfejlesztési szempontokból, de már pénzügyi tekintetből is magas beviteli vámokat állapitott meg, ez által kívánván pótolni azt a beviteli hiányt, a mely onnan keletkezett, hogy kiviteli vámokról czikkeinek á külállami piaczokon való könnyebb elhelyezhetése szempontjából lemondani volt kénytelen, főleg azon árúk vámtételeit emelte különösen magasra, a melyekben a mi kivitelünk volt érdekelve. így nagyobb mérvben emeltetett a faáru, bútor, bőrök, bőrczipő, bőrárú, közönséges és finom szappan, fénymáz és vasárúk vámja. A finomított czukor vámja 10 dinárról 40 dinárra, a hordósöré 5 dinárról 25 dinárra emelkedett. Jelentékenyen magasabbak lettek a pamutés gyapjufonalak, a pamut-, gyapjú-, kender-, len- és jutaszövetek vámtételéi. Hogy már ezen első kereskedelmi politikai szakitás, mert hisz néhány hónapon át tartott rendezés után következett a második, rendkívül kedvezőtlenül befolyásolta Szerbiával való kereskedelmi forgalmunkat, természetes. Iparczikkeink bevitele részben lényegesen csökkent, részben egészen kiszorult. Szerbiának is mezőgazdasági termékei számára uj piaczokat kellett keresni. A szerb kormány ez irányban széleskörű akcziót fejtett ki. Idegen hajóstársasággal, a bulgár államvasutakkal és a keleti vasutakkal egyezményeket kötött. Saját államvasutaknak díjtételeit a minimumra szállitotta le. Génuában^ Nápolyban, Alexandriában kiviteli ügynökségeket lótesitett. Az állatoknak és állati termékeknek az országban való feldolgozását vágóhidak létesítésével és a vonatkozó ipartelepek nagymérvű állami támogatásával mozdította elő. Ily módon sikerült azon terményei számára, melyek tőlünk kiszorultak, részben Olaszországban és Egyptomban elhelyezést szereznie. Teljes kárpótlást természetesen ez úton nem kaphatott azon kiviteli csökkenésért, melyet legjobban illusztrál az, hogy az a kivitel, mely 1905-ben Magyarországba még 57 milliót meghaladt, 1906-ban már 23 millió értékre szállt alá. E káros hatású állapotoknak volt hivatva véget vetni az 1908. év márczius hó 14-én létrejött szerződés, melyet az akkori magyar kormány az 1907 :LVI. t.-czikkben foglalt felhatalmazás alapján még a törvényhozási tárgyalás előtt 1908. évi szeptember elsején életbeléptetett. Ezen szerződós a legnagyobb kedvezmény alapján áll és igy mi is megkaptuk mindazon vámkedvezményeket, melyeket Szerbia gyorsan egymásután kötött szerződéseiben a Németbirodalomnak, Olaszországnak, Francziaországnak, Angliának, Belgiumnak, Svájcznak és Törökországnak nyújtott. Ezenfelül úgy a szerződés szövegében, mint a tarifában tetemes oly kedvezményeket is kaptunk, melyek más államokkal kötött szerződésekben nem foglaltattak. Természetesen oly mérvű kedvezményeket, mint mégaz 1892-iki szerződésben is el nem értünk, mert hisz mi sem telj esi thettük Szerbia Képvh. iroiiiány. 1910—1915. VII. kötet. > : , 1Q
