Képviselőházi irományok, 1910. VII. kötet • 150-195., XX-XXX. sz.
Irományszámok - 1910-150. Törvényjavaslat az osztrák-magyar bank szabadalmának és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek meghosszabbitásáról, valamint az ezekkel kapcsolatos ügyek rendezéséről
16 150. szám. Mert habár a kötelező készfizetések felvételével járható megrázkódtatások tekintetében a vélemények nagyon elágazók lehetnek is, az a körültekintés, a melylyel a valutareformot eddig végrehajtottuk, mintegy megkívánja, hogy a még hátralevő utolsó lépés megtételére a legalkalmasabb időpontot válasszuk ki, különösen akkor, ha sikerül kellő biztosítókokat szereznünk arra, hogy addig is, mig ez az időpont bekövetkezik, a valutarendezés főczélja, pénzünk értékének állandósítása, intézményesen meg lesz valósitható. Ezért, tekintettel clITct cl körülményre is, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok- és országokban a kötelező készfizetések felvétele időponjának megválasztására még nagyobb súlyt helyeznek, mint nálunk; de másrészt szem előtt tartva a kormánynak, a jelen országgyűlést megnyitó legmagasabb trónbeszódbenis lefektetett azt a programmpontját, hogy a bankügy rendezésének kapcsán a készfizetések kérdése is rendeztessék: törekvésem oda irányult, hogy a kötelező készfizetések felvétele elé egyes törvényes rendelkezések hiányai folytán gördülő akadályok már most elhárittassanak, a kötelező készfizetések felvétele előtt tör vény hozásilag még -rendezendő összes kérdések szabályoztassanak, s hogy a mennyire lehetséges, biztosittassók az, hogy a kötelező készfizetések, az arra alkalmas időpontban tényleg felvétessenek, addig pedig pénzünk értékének állandósága intézményesen megóvassók. A kötelező készfizetések felvétele előtt törvényhozásilag rendezendő kérdések gyanánt jelentkeznek: a kisbankjegyek, a külföldi piaczokra szóló váltóknak a bank érczkószletébe való beszámítása, s a két állam által az Osztrák-magyar banknál teljesített arany lefizetések kérdése A mai jogállapot e kérdések tekintetében az, hogy az Osztrák-magyar bank alapszabályainak 82. czikke értelmében tulajdonképen 50 koronánál kisebb összegről szóló bankjegyeket nem bocsáthat ki, alapszabályainak 111. czikke azonban felhatalmazza a bankot, hogy a kötelező készfizetések felvételének időpontjáig a m. kir. pénzügyministerium és a cs. kir. austriai pónzügyministerium által egyetértőleg megállapitott összeg erejéig 20 koronára szóló jegyeket is bocsáthasson ki. Az 1899. évi XXXIV. törvónyczikk alapján létesített megállapodásokkal kötelezettséget vállalt e mellet az Osztrák-magyar bank, hogy 160 millió korona erejéig 10 koronás bankjegyeket bocsásson ki. Folyó évi november 15-én 759,377.620 korona értékű 20 koronás és 157,680.960 korona értékű 10 koronás bankjegy volt forgalomban. A 160 millió korona értékű 10 koronás bankjegy az 1899. évi XXXIV. törvónyczikk értelmében 80 millió a é. frt. államjegy beváltására lóvén forgalomba hozandó, a két állam, még pedig Magyarország 30°/o, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pedig 70°/o arányában 160 millió koronát fizetett le a koronaérték aranyérméiben oly rendeltetéssel, hogy ezek az aranyérmek a 160 millió korona értékű 10 koronás bankjegyek külön fedezetét képezvén, azok azon a napon menjenek át az Osztrák-magyar bank tulajdonába, a mely napon a kötelező készfizetések felvétetnek ós a mely naptól fogva a kérdésben forgó aranyérmék korlátlanul be lesznek számithatók a bank érczkószletébe. Ezen a 160 millió koronán felül a két állam ugyancsak a 30—70°/o-os arány szerint és ugyancsak az államjegyek beváltására az 1894. évi XXIV. és az 1899. évi XXXV. törvónyczikkek alapján létrejött egyezmények értelmében még összesen kerekszámban 382,656.000 koronát fizetett le huszkoronásokban az Osztrák-magyar banknál, a mely aranykészlet
