Képviselőházi irományok, 1910. V. kötet • 74-132., I-XVI. sz.
Irományszámok - 1910-84. Törvényjavaslat a folyékony és a gáznemű bitumenekről
48 84. szám.. S tekintettel a nálunk joggal feltételezhető nyerskőolaj-előfordulás nagy közgazdasági jelentőségére, ennek a kérdésnek alapos megoldását sürgős feladatnak kell minősiteni, még pedig állami feladatnak, mert a tapasztalás arról győzött meg, hogy a magánvállalkozástól a közhatalom igen messzemenő anyagi és erkölcsi támogatása daczára sem lehet a kérdés megnyugtató megoldását elvárni. Mellőzve az állam részéről anyagilag is támogatott szabad turzási rendszer eredménytelensége okainak vizsgálatát, csak konstatált tényre óhajtok rámutatni e helyen, hogy évtizedek tapasztalása kételyt kizáró módon beigazolta, hogy a bányaművelési szabadság nem volt alkalmas jogalap a petroleumkórdés megoldására. A. bányaművelési szabadság a szédelgő spekuláczióra, a meddő tórfoglalások eszközlésére igen alkalmas zártkutatmányi jogintézmény kedvezőtlen kihatása folytán szabadossággá fajult el s mint ilyen csak akadályozójává, kerékkötőjévé vált a komoly vállalkozásnak. Nem csak közgazdasági, hanem logikai követelmény is tehát, hogy a be nem vált jogalapról más, a kitűzött czél elérését inkább biztositó jogalapra kell áttérni. Ez a jogalap nem lehet más, mint a bányászat ősi jogalapja, a bányaregalitás, a modern alkotmányos államólet szervezetének megfelelő átruházható állami bányamonopolium alakjában ! Az államnak kell kezébe venni az ország valószinű petróleumterületeinek szakszerű átkutatását és megnyitását. Csak az állami vállalkozás nyújt kellő biztositékot arra, hogy ez az óriási közgazdasági jelentőségű probléma az ország összes feltételezhető petróleum-vidékein gyökeres és alapos megoldásra talál; csak az állami vállalkozás lehet kitartó, esetleg több mélyfúrás eredménytelenségén el nem csüggedő és minden idegen befolyástól abszolúte mentes! Az eddig eszközölt petroleumkutató mélyfúrások arra engednek következtetni, hogy hazánkban a tömeges petróleum-előjőve telt többnyire nagy mélységekben, még pedig az 1.000 métert is meghaladó mélységekben kell keresni. Ennek tudatában ezután még kevésbé várható, hogy a magánvállalkozás a petroleumkórdésnek nagy költséggel járó s a mellett mégis csak koczkázatos megoldására, az összes valószinű petroleumterületek gyökeres átkutatására vállalkozzék. Az egyedül czélravezető s a kérdés minél gyorsabb megoldását lehetővé tevő módozatot tehát az állam vállalkozásában kell keresni. Ha pedig az állam a közjó érdekében önként vállalkozik az egész országban a nagy költséggel járó ós kocskázatos petroleumkutatások végrehajtására, akkor csak természetesnek tűnhetik fel az a törekvés, hogy az állam az ország jövendő petroleumbányászatának vezetését s a petroleumpiacz irányitását ugyancsak a közjó érdekében magának vindikálja. De tovább megyek. Még abban az esetben is, ha a petroleumkórdés minálunk már megoldottnak volna tekintendő, s ha az eddigi bányaszabadság jogalapján már számottevő petroleumbányászát keletkezett volna is: a körültekintő és czéltudatos közgazdasági és bányapolitikának igy is az állami petroleum-bányamonopol elvi alapjára kellene áttérni. Ezt követeli ugyanis: 1. a nyers kőolaj széleskörű használhatósága és óriási jelentősége a társadalom gazdasági életében s ebből folyólag annak az imminens szükségessége, hogy tekintettel a kartellek, trösztök és szindikátusok alakjában fellépő
