Képviselőházi irományok, 1910. I. kötet • 1-36. sz.

Irományszámok - 1910-11. Törvényjavaslat az 1910. évi népszámlálásról

11. szám. 47 elemi iskolák férfi tanitóinak azon kötelezettségét mondja ki, hogy számlálóbiztosi megbizatást elfogadni és teljesíteni kötelesek. A m. kir. központi statisztikai hivatalról szóló 1897. évi XXXV. t.-cz. 8. §-ában majdnem szószerint azonos intézkedést tartalmaz, tanügyi összeírásokra s nagyobb időszaki felvételekre vonatkozólag (a melyek sorába tartozik a népszámlálás is), de e kötelezettséget csupán a kis- ós nagyközségekben alkalmazott tanitókra mondja ki, abban a feltevésben, hogy városokban a tanitókon kivül is akad elég képzett és művelt egyén, a ki számlálóbiztosi tisztben hajlandó eljárni. Ugyané feltevésben az 1900. évi népszámlálásról intézkedő 1899. évi XLIII. t.-cz. is elégségesnek tartotta csak utalni az 1897. évi XXXV. t.-cz. 8. §-ára. A népszámlálás végrehajtásánál szerzett tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy városaink a legnagyobb nehézségekkel küzdöttek számlálóbiztosaik kiválasztásában, mert olyan, műveltségénél fogva alkalmas egyén, a ki megfelelő időt is szentelhetett volna a számlálóbiztosi teendőknek, kevés akadt. Számos város kénytelen volt ezért — köztük maga Budapest székesfőváros is — a saját rendelkezése alatt álló községi iskolák tanítóit számlálóbiztosul kirendelni, s az összeirás idejére a vallás- és közoktatásügyi minister úrtól iskolai szünet engedélyezését kérni. Tekintve, hogy a városi népesség számbavétele — bonyolultabb foglalkozási viszonyainál fogva — különösen megkivánja, hogy megfelelő műveltségű számlálóbiztosok kellő számban álljanak rendelkezésre, a népszámlálás sikere érdekében szükségesnek látszik az 1897. évi XXXV. t.-cz. 8. §-ának hatályát ezúttal — egyelőre ezen egy népszámlálásra kiterjedő órvónynyel — az összes elemi iskolai férfitanitókra (tehát a városban alkalmazottakra is) kiterjeszteni. Az ebből folyó változtatáson kivül a 3. §. szövege megegyezik az 1897. évi XXXV. t.-cz. 8. §-ával. A 4. §. lényegileg azonos az 1899. évi XLIII. t.-cz. 3. §-ával, s a népszámlálás költségeiről, s a számlálóbiztosok és felülvizsgálók díjazásáról intézkedik, ezúttal is fentartván azt az elvet, hogy az állam gondoskodjék a népszámlálási nyomtatványokról, továbbá az anyag központi feldolgozásának, s az eredmények közzétételének költségeiről, mig a népszámlálás végrehajtása körül fölmerülő helyi költségeket a községek viseljék. Annak az 1900. évi népszámlálás alkalmával többször fölmerült eszmének, hogy a népszámlálás összes költségeit az állam vállalja magára, első sorban állampénzügyi akadályai vannak; de félő, hogy e megoldással nem is lehetne szem előtt tartani a kellő takarókosság elvét, mert a díjazásnak a helyi körülményekhez képest változó mórvét központilag nem lehetne megállapítani, a helyi hatóságok megállapítása pedig ez esetben aligha történnék oly szigorú takarókossággal, mint akkor, ha, az igy megállapított költségeket maguknak a községeknek kell viselniök. Különben a népszámlálás épp ugy szolgálja a községeknek érdekét, mint az államét, sőt a kettőnek érdeke ily közczélnál nem is választható szót, ugy hogy leghelyesebbnek látszik a költségek megosztása tekintetében ezúttal is a már évtizedek óta követett gyakorlathoz ragaszkodni. A 4. §. intézkedik továbbá a népszámláló közegek díjmegállapításáról s az ez ellen használható jogorvoslatokról, csekély helyesbítéssel ismételve az 1900. évi népszámlálásnál alkalmazásban volt, s akkor részben a törvényben, részben a végrehajtási utasításban kifejezett irányelveket. Az 5. §. szerint a számlálóbiztosok és felülvizsgálók működésük tartama