Képviselőházi irományok, 1910. I. kötet • 1-36. sz.

Irományszámok - 1910-11. Törvényjavaslat az 1910. évi népszámlálásról

46 11. szám. iparűzésnek és kereskedésnek közelebbi módját tudakolja (tulajdonkópeni rendes ipar, háziipar, vándoripar stb.). A számlálólap mindazon rovatainál, a melyeknél csak néhány változatú, határozott választ lehet adni, az a technikai ujitás lép életbe, bogy a lehetséges válaszok előre benyomatnak s a számlálólap kitöltése alkalmával a választ nem kell beirni, hanem csupán a megfelelő szót aláhúzni. Különösen oly vidékeken, a hol a lakosság csekélyebb műveltsége folytán a számlálólapok kitöltése majdnem kizárólag a számlálóbiztosra hárul, ez az eljárás — mely különben a statisztikai hivatalnak több rendszeres évről-évre ismétlődő adatgyűjtésében (népmozgalmi, kivándorlási, tanügyi, bűnügyi statisztika stb.) már életbe van léptetve — számottevő könnyebbséget fog okozni, a népszámlálás adatainak megbizhatóságát ellenben nem veszélyezteti, minthogy az adatszolgáltatók az emiitett rendszeres adatgyűjtéseknél már hozzászoktak ehhez az eljáráshoz. A házi gyüjtöiv, mely minden lakási czélra szolgáló épületről kiállítandó, az épület és lakás leirását czólzó rovataiban szabatosabb szövegezést nyert, s bővült annyiban, hogy a lakásban tartózkodó egyéneknek a szerint való részletezését kivánja, hogy mi czímen laknak a lakásban? E változtatást különösen az a körülmény tette szükségessé, hogy a számláló-lapoknak a különböző combinatiók szerint való feldolgozása alkalmával az egy családhoz tartozó egyének lapjai egymástól szétválasztattak s igy az összefüggés megszakadt, mig a most tervezett mód a háztartások egyes tagjainak összetartozását állandóan megőrzi. A házi gyüjtőívet kiegészíti még a távol levő egyéneknek részletezése nemük és tartózkodási helyük szerint. A községi gyüjtöiv, mely minden számlálókerületről, s a községi összesitőív, mely minden községről állitandó ki, a házi gyüjtőív főbb rovatainak összefoglalását tartalmazza. A népszámlálásról szóló törvényjavaslat részletes indokolásául ezek után a következőket van szerencsém megjegyezni. Az 1. §. azonos az 1900. évi népszámlálásról alkotott 1899. évi XLIII. t.^cz. 1. §-ával, azzal a csekély eltéréssel, hogy ezúttal a kisipari üzemek statisztikája mellőztetvén, a szövegből is kimaradt az erre való utalás, s az épület- és lakás-statisztika is csak a tervezett szűkebb keretben emlittetik. A 2. §. egy-két irályi módositáson kívül abban tér el az 1899. évi XLIII. t.-cz. 2. §-ától, hogy a népszámlálásnál alkalmazandó számlálóbiztosokon kivül népszámlálási felülvizsgálok közreműködését is emliti. A gyakorlatban nem teljesen új ez az intézkedés, a mennyiben az 1900. évi népszámlálás alkalmával a hivatali elődöm által kibocsátott általános utasítás kötelezte a községi és körjegyzőket, hogy községük vagy körük területén a számlálóbiztosok munkáját vizsgálják felül. Népesebb községekben vagy nagyobb körökben azonban ez a munka a rendelkezésre álló rövid idő alatt túlhaladja egy ember munkaerejét, s minthogy másfelől súlyt kell helyezni arra, hogy ez a felülvizsgálat ne felületesen, hanem minél alaposabban történjék, a felülvizsgálati teendőket is a szükséghez képest meg kell osztani. Méltányos továbbá az is — s egyúttal a felülvizsgáló felelőségórzetét is növeli—-hogy a felülvizsgáló e munkájáért — mely szintoly fáradságos, mint a számlálóbiztosé, és szintúgy elvonja őt egyéb teendőitől — szintén részesittessék megfelelő díjazásban. E díjazás elvét a 4. §. mondja ki, a felülvizsgálókat azonban a népszámlálásnál közreműködésre hivatott tényezők sorában már a 2. §-ban meg kellett említeni. Uj a törvényjavaslat 3. §-a, mely a nyilvános vagy nyilvánossági jogú