Képviselőházi irományok, 1910. I. kötet • 1-36. sz.

Irományszámok - 1910-11. Törvényjavaslat az 1910. évi népszámlálásról

44 11. szám r Állami feladataink az utóbbi időben annyira sokasodtak ugyan, hogy népességi viszonyainknak a tiz évi időközöknél gyakrabban való számbavétele is kivánatos volna, mégis, tekintettel az állam korlátolt anyagi erejére, egyelőre meg kell elégednünk azzal, hogy a költséges népszámlálási műveletet tiz évenkint — legközelebb tehát az 1910. év végével — ismételjük, nagyobb gondot és költséget forditván inkább arra, hogy a népszámlálásnak tetemes munkával és anyagi áldozattal beszerzendő anyaga minél jobban kihasználtassák, s a népesség valóban fontos életviszonyairól s a közérdek szempontjából figyelemre méltó tagozódásáról minél teljesebb képet szerezzünk. A mint a fentiek szerint kétségtelen tehát, hogy az évtized végén, az 1910. deczember 31-ike és 1911. január 1-je közti időpontban népszámlálást tartanunk hasznos és szükséges, úgy kétségtelen és indokolásra nem szoruló a népszámlálás módszerének néhány, évtizedek óta bevált és eredményesnek bizonyult főelve is, a minő például az egyéni laprendszer, a melynek értelmében minden egyes jelenlévő egyénről külön számlálólap állíttatik ki, továbbá a népesség összeírásán kivül a lakóházak és egyéb tényleg lakott épületek, s a lakások számbavétele is. Mellőztetik azonban ezúttal a lakási czélra nem szolgáló épületeknek (középületek, gazdasági épületek stb.) fölvétele, mely a népszámlálás végrehajtását az előző évtizedekben rendkívül megnehezítette, sőt a község lakott részeitől távol eső, jelentéktelen épületek (havasi majorok, borházak stb.) összeírása sok helyütt legyőzhetetlen akadályokba ütközött, s mellőztetik az ipari alkalmazottak munkabérének és munkaidejének, továbbá a kisipari üzemek termelési viszonyainak és felszerelésének tudakolása is, a melyre vonatkozólag az 1900. évi népszámlálás tett csupán kísérletet, nem kielégítő eredménynyel. A lakási ozélokra nem szolgáló épületek számbavételének mellőzése nemcsak azért ajánlatos, mivel ezeknek az épületeknek az összeírása a népszámlálás tulaj dónképeni feladatát, a népesség számbavételét hátráltatja, hanem azért is, mivel a legkülönbözőbb rendeltetésű és minőségű épületekre vonatkozó statisztikai adatoknak egybefoglalásával tapasztalás szerint nem is kapunk oly becses statisztikai anyagot, a mely ezen adatgyűjtés nagy munkájával arányban állana és a nagy munkaráfordítást igazolná. Ennek kell tulajdonítani, hogy az 1900. évi népszámlálás alkalmával begyült terjedelmes ópületstatisztikai anyagból is valósággal csak a lakóházakra vonatkozó adatok használtattak fel, s csak ezek az adatok tétettek közzé. A mi pedig az ipari alkalmazottak munkabérére ós munkaidejére, továbbá a kisipari üzemek termelési viszonyaira ós felszerelésére vonatkozó kérdőpontoknak mellőzését illeti, e tekintetben is sajnosán kell utalni az 1900. évi népszámláláskor szerzett tapasztalatokra, a mennyiben a termelési és felszerelési adatok, daczára minden igyekezetnek, a melylyel a számlálóbiztosok különösen ezen kérdőpontok gondos kitöltésére buzdittattak, annyira hiányosak voltak, hogy azokat még csak feldolgozni sem volt érdemes, a munkabérre ós munkaidőre vonatkozó adatok pedig az alkalmazottaknak szintén csak mintegy 40^—50%-áról gyűltek be s nem csak hiányosságuknál, hanem nyilvánvaló megbízhatatlanságuknál fogva is ezek az adatok sem érték meg a költséget, mely feldolgozásukra és közzétételükre fordíttatott. A népszámlálásnál használandó felvételi minták szövegét ezen indokolás mellékleteként van szerencsém bemutatni, megjegyezvén, hogy e minták a m. kir. központi statisztikai hivatalnak az 1897. évi XXXV. t.-cz. 3. §-a értelmében szerkesztendő 1910. évi munkatervébe is felvétettek.