Képviselőházi irományok, 1910. I. kötet • 1-36. sz.

Irományszámok - 1910-25. Rakovszky Béla és társai válaszfelirati javaslata

490 25. szám. szóles rétegeiben nem ól és nem terjed tovább. A lefolyt választásokat nem tekinthetjük a népakarat szabad megnyilvánulásának s a kialakitott többséget a nemzeti aspirácziók igazi képviselőjének. A küzdelem egyenlőtlen fegyverekkel folyt. A hatalmi túlsúly nyomta el a meggyőződés szabad megnyilvánulását. Sehol sem gyakorolhat és gyakorol a kormány oly illetéktelen befolyást a választásokra mint Magyarországon. A tőle függésben lévő s azért szabadságukban korlátozott, meggyőződésükben irányitott közigazgatási, községi, pénz- és hitelügyi, közlekedésügyi és egészségügyi alkalmazottak, állami és megyei tisztviselők, segélyezett gyárak és vállalatok mindannyian eszközei az illetéktelen befolyásolásnak, a melyet különféle előnyökkel való kecsegtetéssel és megtorlással való megfélemlítéssel érnek el. Maga a kúriai bíráskodásról alkotott törvény rideg formalizmusával egyáltalában nem tudja biztosítani a népakaratnak a választásoknál való szabad és tiszta megnyilatkozását. Ily körülmények között kevés választó polgárban volt annyi erkölcsi erő ós bátorság, hogy az általánossá lett korrupczió és vesztegetés, a több oldalról jövő nyomás közepette jobb érzése és egyébként vallott meggyőződése mellett a választások idején is kitartott volna. Ebben találjuk okát és magyarázatát annak, hogy a nemzeti képviselet nem kifejezője a nemzet lelkében élő vágyaknak és meggyőződésnek. Annál kevésbbé ismerhetjük el, hogy a lefolyt választásokon a nemzeti akarat jutott kifejezésre, mert az érvényben levő választói törvény a nemzet elenyésző kisebbségének ad csak módot akaratának nyilvánítására. Mint a legmagasabb trónbeszéd, mi is fontos és elodázhatatlan feladatnak tartjuk a választói jog kérdésének uj szabályozását. Régi törvényünk tökéletesen elavulván,, egyáltalában nem felel meg demokratikus érzésű korunk kívánalmainak. Az általános teherviseléssel, az általános honvédelmi kötelezettséggel legyen arányos a politikai jogok egyenlősége. A mint a törvények közkötelező erővel hatnak az ország minden lakosára, ugy legyen azok alkotásában részes az egész nép. Alkottassék meg a törvény ugy, hogy a magyar állam nemzeti jellegót és egységét érinthetetlenné és minden időre fönnmaradó vá tegye. Kívánjuk, hogy a választókerületek arányos beosztásával a fennálló visszásságok megszüntethessenek s a szavazás a súlyos visszaélésekre kedvező alkalmat szolgáltató úgynevezett alkotmányos költségek, valamint jelvények eltörlésével községenkint történjók, intézményesen biztosítván annak lefolyását akár magánosok, akár közhatalom részéről származható illetéktelen befolyásolás ellen. Nagy nemzeti érdek, hogy befogadjuk az alkotmány sánczai közé a politikai jogokból kizártak sokaságát, mert ettől várható az egészségesebb közszellem kialakulása. A választások folyamán is, de egyéb mozgalmak szolgálata közben is sajnosán érezzük, hogy bár elvben a gyülekezési és egyesülési szabadság nálunk el van ismerve, nem lóvén azonban mindezideig tételes törvényben részletesen szabályozva ós biztosítva, e sarkalatos jogok a kormány ós a hatósági közegek önkényének, gyakran rosszindulatának, pártoskodásának ós hatalmi vágyának vannak áldozatul dobva Miért is követelnünk kell, hogy az egyesülési és gyülekezési jog a közszabadságok fejlesztésének és kiterjesztésének elve alapján törvényileg legyen szabályozva. Nagy feladatot ró a törvényhozásra a kormánynak a trónbeszódben bejelentett azon szándóka, hogy közigazgatási rendszerünket az ország változott igényei szerint átalakítja. Súlyos mulasztás vár e téren pótlásra. A jogkereső közönség régen panaszolja, hogy a tisztviselők és hivatalnokok folytonos szaporítása, a közigazgatási terhek rohamos emelkedése daczára, sem a megyei, sem a községi,